A fiatalok szövetsége/Babaotthon/A tenger asszonya

Előszó

Ha a szellem teremtő munkájára szabad az anyagi termelés kifejezéseit használnunk, azt mondhatnók, hogy Ibsen a költészet területén belterjes gazdálkodást folytatott. A természetének, a fizikai környezetének, az ember külső megnyilatkozásainak: cselekvések- és történéseknek aránylag kevés szerep jut ebben a költészetben. Kis terület: az ember, ezen belül is inkább a lelki ember s ebből is legtöbbnyire az egyéni lélek az a talaj, amelyből is legtöbbnyire az egyéni lélek az a talaj, amelyből költészetének virágai fakadtak, talán nem olyan bőségben és színpompában, mint más legnagyobbaké, de a lélekbe mélyebben belegyökerezően, azok felé a mélységek felé mutatóan, amelyekből az élet valóságai: emberi tettek és sorsok fakadnak. Csak figyelmesen kell szemlélnünk az Ibsen drámáiból feltáruló világot, csak odaadással kell hallgatnunk azokat az embereket, akiket teremtő lelke vetít elénk s azonnal kivilágosodok, hogy az a talaj, amelybe gondolkodása és költészete belefogózik, alapjában véve két elemből áll: az életegységből, a férfinak és nőnek egymáshoz való viszonyából, aztán a való életnek a valóságnak és az emberi léleknek egymással való ellentétéből. Külsőleg is többnyire kis területen: falak között, égbe meredő sziklák szűk öblében, kis városokban és kis nemzet életében vannak drámáinak keretei; múltból, jelen- és jövőből is minden ilyen szűk keretek közé fonódik és sűrűsödik össze. Vissza