Egy falu lelke

Előszó

Amikor 1965-ben, Németkér fennállásának 200. évfordulójára megjelent a Németkér - Emlékkönyv, ügy gondoltuk, hogy letűnt és élő múltunk legfontosabb tudnivalóit átmentettük utódainknak. Rövidesen azonban hiányt éreztünk. Eleinte nehéz volt megfogalmazni, mi is hiányzik. Aztán, ahogy múltak a hónapok, úgy alakult ki bennünk a válasz: a németkéri ember lelkét kell belelehelni abba a közel háromszáz oldalas könyvbe. Erre vállalkozik ez a gyűjtemény. Mi másból tevődhetne össze egy falu, egy kétezres közösség lelkülete, mint az átélt történelem, az anekdoták, a vidám és szomorú történetek, a sajátos szókincs, a népdalok és népmesék keverékéből. Németkér 160 éven át a magyar etnikumban egy kis - németül beszélő, de magyarul érző - sziget volt. Sziget - mert a hajdan együtt települő társak a közúton 18 km-re levő Dunakömlődön éltek. A délnyugatra fekvő Györköny németjei más vallásúak voltak, az erdőn túli Sikács pedig nem is a Reichből, a birodalomból, népesedett be, hanem a Fertő-tő környékéről /Neusiedler See/. Mi adhatta falunk őslakóinak a szórakozást, a beszédtémát a verejtékes hétköznapok után? - A szülőföldről hozott népdalok, s maga a közös éneklés gyönyörűsége, a vidámító történetek a Szepikről meg a Rézikről, megtűzdelve a találóbbnál-találóbb szóláshasonlatokkal, közmondásokkal. A gyermeknek ott volt a ;iese és a játék, az ifjaknak a tánc és az ének. A falu öregjeivel és "lélekőrző" fiataljaival ezeket próbáltuk összegyűjteni, s igyekszünk tovább is adni utódainknak és minden érdeklődőnek azt, ami leírható. - Reméljük, egyszer eljön az az idő is, amikor megörökíthetjük összegyűjtött német és magyar népdalainkat, balladáinkat. A nem helybelieknek el kell mondanunk, hogy Németkér sajátságos település. Annak ellenére, hogy etnikai szigetnek nevezzük, az évtizedek során egyre közelebb került a községnyi Hardpusztához, amely 5-600 tiszta magyart jelentett. Hard főutcája a németkéri főutca folytatása volt - de már. mint más megye, más járás, más község része. Az észak felőli utolsó kéri ház és az elsfi hardi porta között egy liciomos /gemeiner Teufelszwim/ sövénykerítés volt Fejér megye-, a sárbogárai járás- és Cece község határa. Ezen utóbbinak volt pusztája Hard. Amikor a xx. század beköszöntött, gazdasági-szociális téren alig volt különbség a kéri szegényember, a Kleinhauser és a hardi urasági cseléd között. Gyakran együtt is dolgoztak a nagybirtokon, ott kicserélték gondolataikat, eovütt adomázhattak, s a. fiatalok covütt hancúroztak és énekeltek. A kériek átvették a magyar népdalokat, különösen a balladákat, s a hallott történeteket itthon németül adták tovább. Vissza