Előszó
A Nyolcvan év, nyolcvan emlék és nyolcvan kép, a kék kerítéseken túl a Dunakanyarban...címet viseli ez a sajátos műfajú dokumentumriport összeállítás. E címmel kívántunk utalni arra a sajátos ismertetőjelre, amely az ország valamennyi településén felismerhető az életet adó, vizet szolgáltatók munkahelye. Ezek a kék kerítések óvják, veszik körbe azokat a létesítményeket, ahonnan termeljük ki és juttatjuk el a fogyasztókhoz az egészséges ivóvizet, vezetjük el és tisztítjuk az „elhasznált" szennyezett vizet.
Kik vannak a kerítésen túl? Kik dolgoznak ott? Miként küzdöttek, küzdenek meg mindennapi feladataikkal? Milyen változásokon ment át a „szakma"? Ezekről és még sok érdekes eseményről, átélt emlékekről szól ez a könyv.
Íróink egy része már nyugdíjas. Munkatársaink, rövidebb-hosszabb írásaikban felidézték azokat a korokat, eseményeket, amelyekben cselekvők voltak, amelyeket átéltek, megnevezték azon munkavállalókat, elődeiket, akikkel együtt dolgoztak, így állítva nekik örök emléket. Meg kell jegyeznünk, hogy az idő túllépett azokon a szervezeti egységeken, amelyeknek keretében tevékenykedett egyik-másik „visszaemlékező" munkatárs.
Szót kaptak azok is, akik ugyan még cselekvők, de hátuk mögött 25-30-35, sőt mi több 40 éves Vízműves életút áll. Pár hónap, év és ők is nyugdíjassá válnak.
A visszaemlékezésekben előfordulnak ismétlések átfedések, azonban semmiképpen sem kívántuk kiigazítani ezeket, mivel egy adott időszakról az általuk megéltekről írtak. Gondolataik, vallomásaik összegyűjtésével, közreadásával kívántuk bemutatni.
Vissza 
