Idegen hadseregek harcászata - Egységek-Magasabbegységek

Előszó

A szovjet állam politikája kezdettől fogva a világbéke megőrzésére irányult. A szovjet párt és kormány a lenini útmutatásoknak megfelelően minden tőle telhetőt megtett a szovjet emberek békés életének biztosítása érdekében, politikájában következetesen a népek barátságának és együttműködésének megteremtésére, erősítésére, a béke megszilárdítására, a fegyverkezési hajsza megfékezésére és a háború megakadályozására törekedett.
Nemes külpolitikai célja konkrét megvalósítása során a párt és a kormány számos békés kezdeményező lépést tett a fegyverzet csökkentése, a földteke különböző térségeiben keletkezett válsághelyzetek és konfliktusok feloldása és megelőzése, a kölcsönös előnyökön alapuló államközi együttműködés fejlesztése érdekében. Világméretű, élénk visszhangot keltett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a világ parlamentjeihez, kormányaihoz, politikai pártjaihoz és népeihez intézett felhívása, hogy fogjanak össze, minden erőt mozgósítsanak az atomháborús katasztrófa elhárítására. A béke megóvásának követelése rendkívül fontos kérdés, különösen napjainkban, amikor az államok olyan fegyverrel rendelkeznek, amely az egész emberi civilizációt, sőt magát az életet is megsemmisítheti a Földön. A békeharc tehát a szovjet állam külpolitikájának egyik központi problémája.
A Szovjetunió és a szocialista államok békekezdeményezései ellenére a 80-as évek kezdetére rendkívüli mértékben megerősödött az Egyesült Államok és a NATO politikájának militarizálására irányuló folyamat. Az imperialisták minden addiginál fokozottabban kezdték a katonai fenyegetést a szocialista közösség országai, a nemzeti felszabadító mozgalmak és a fejlődő államok irányában alkalmazott külpolitikájuk fő eszközének tekinteni. Az Egyesült Államok hivatalban lévő politikusai nyíltan hangoztatták, hogy megengedhetőnek, sőt szükségesnek tekintik az atomháborút, és úgy vélik, győzelmet is lehet aratni benne. Olyan kijelentésektől sem riadtak vissza, hogy „vannak a békénél fontosabb dolgok is". Vissza