Előszó
A HATODIK Nap teremtette az Úr
az embert, kit szabad akarattal
magára hagyott.
A Hatodik Nap a Büntetés Napja,
A Hatodik Nap az Irgalom Napja,
s ki nyer bűnbocsánatot?
A Hatodik Nap a...
Tovább
Előszó
A HATODIK Nap teremtette az Úr
az embert, kit szabad akarattal
magára hagyott.
A Hatodik Nap a Büntetés Napja,
A Hatodik Nap az Irgalom Napja,
s ki nyer bűnbocsánatot?
A Hatodik Nap a legnehezebb
az Ur elfáradt, s az ember
eszmélni kezd;
Az Élet völgyében vasárnap születtem
egy nyári hajnalon, rák jegyében -
szégyenre, szánalomra, bűnre, vezeklésre
egy megigért szerelemre,
egy megigért halálra.
Ami él - pusztítható.
Csak a láng örök és ki nem oltható.
A láng lobog több ezer éve;
láng lobog a halotti máglyán,
s a szerelmeseknek is láng lobog
előttük, mögöttük, szívükben.
A láng örök; éltető és pusztító
Didó áll s palota teraszán,
Aeneás hajója elhagyja
Karthagó partjait - a láng lobog.
Jászon elhagyja Médeát.
Chopin kocsija előáll
Georg Sandtól búcsúzik,
Ady elhagyja Lédát
- a helyszín változik.
Kit a szerelem elhagyott
árnyéka leárnyékoltatott.
Áll a napon tétován
tékozló árvasággal
s tenyerébe szorít
egy kavicsot.
Vissza