Idolok és bálványok

Előszó

Az ember természettől fogva szeret lelkesedni az általa teremtett eszmékért, tárgyakért és személyekért, s ugyanúgy képes ezeket akár megvetni, sőt gyűlölni is. A bálványteremtés és a bálványimádás szinte egyidős az emberiséggel, az absztrakt gondolkodás felé vezető út egyik nagyon fontos állomása. Ezek az idolok tárgyiasult megtestesítői mindannak a sok jónak és rossznak, melyekre az emberek valaha vágytak, vagy melyektől rettegtek, és amelyeket felruházhattak transzcendentális képességekkel, magyarázatokat keresve világunk keletkezésének és mozgatórugóinak mibenlétére. Az örök kérdésre adott lehetséges válaszokból, hogy ti. mi végre vagyunk ezen a földön, születtek meg a vallások, melyek a történelem legnagyobb bálványait hagyták az utókorra. Az emberiség sok mindenre volt képes, hogy elnyerje teremtett bálványainak kegyeit. Oszlopokat állított és áldozatokat mutatott be, kőbe faragta isteni képmását, templomokat és palotákat emelt márványból és homokkőből, imáiba foglalta nevüket, zarándoklatokban vett és vesz még ma is részt.
Ami persze az egyik ember szemében szent és tabuként tisztelt, az esetleg mások számára gyalázatos és elpusztításra ítélt. Az emberi természet már csak ilyen. Kétarcú, ugyanúgy, mint kreációi is. A mindennapok sivár és unalmas menetében mégis ezek a bálványok képesek erőt, reményt és hitet adni, lelkesíteni és nagy tettekre ösztönözni. Olyan földöntúli hatalommal rendelkeznek, melyek a gyarló embereket morálra, törvényre és szokásra tanítják, pontosabban leginkább csak tanították. Mert ilyenek voltak az elmúlt századok, évezredek bálványai és fétisei, melyek mára elveszítették isteni voltukat és lassan létjogosultságukat is. Az agyagistenek, istenkirályok, szentek, kőtáblák és gyönyörű eszmék helyét napjainkra a média által közvetített hétköznapi bálványok vették át: istenkirályokból sztárok, szentekből álprédikátorok, filozófusokból politikusok, eszmékből életstílusok, tabukból és fétisekből pedig jogszabályok lettek. Vissza