Idomított világ 2. (töredék)

Fülszöveg

"Az utóbbi időben azért írtam ennyi sok cikket, mert ami dolgom nekem az emberekkel volt, az inkább beszéd, mint írás volt, minthogy ennek befejezett egésznek kellett lennie: sem több, még kevésbé kevesebb nem lehetett, mint egy cikk... A világ rossz modell az emberiség számára. Pillanatfelvételekben lehet csak megörökíteni" - mondja Karinthy Frigyes egyik nyilatkozatában.
Az életműsorozat Címszavak a Nagy Enciklopédiához I-II. című kötete az 1925-től 1930-ig írt cikkeket gyűjtötte össze. Az Idomított világ a következő három esztendő publicisztikai termését rendezi. Az író fia, Karinthy Ferenc emlékezése szerint, hetente négynél is több cikket, karcolatot, tárcát és humoreszket írt. "Tárgyai és a feldolgozási módok is változtak olykor cikkről cikkre - írt útirajzot, riportot, elmélkedést, levelet, beszámolt egy-egy filmről, színházról, foglalkozott a tudomány, az irodalom s a politika megannyi jelenségével. Mintha az újságírás napi robotjában mégis megvalósította volna az álmát, melynek szertefoszlásáról annyit panaszkodott: a címszavak sorát a Nagy Enciklopédiához" - írja a sorozat gondozója, Ungvári Tamás, a kötetet záró utószavában.
A kötet első ciklusa Zöngék és zörejek címmel gyűjti egybe a többségében a Pesti Napló-ban, Az Est-ben és a Színházi Élet-ben megjelent cikkeket. Karinthy villódzó intellektusa azonnal reflektált a hétköznapok történelmének minden eseményére. Kíváncsiságának szomjúsága, gondolkodói felkészültsége, írói becsülete avatja ezeket a percnek szánt írásokat maradandóvá.
A következő két ciklus Az Est egy-egy Karinthy rovatának címét viseli: Hölgyeim és Uraim és Halló, itt Az Est. Az első a konferanszok stílusában megfogalmazott huszonegy tárcát, kommentárt tartalmaz, míg a másik ciklus írásaiban a napi aktualitásokhoz - egy-egy miniszteri rendelethez, újsághírhez, a divathoz vagy akár az időjáráshoz - fűz megjegyzést, de úgy, hogy a kort jobban megismerjük belőlük, mint a tudományosan pontos leírásokból, melyek gyakran épp az atmoszférát nem érzékeltetik. A kötet utolsó egységében két interjút talál az olvasó: vallomásokat arról, hogy érzi magát az író ötezredik cikkének megírása után, milyen tervek foglalkoztatják.
Az 1930-ban és 1931-ben feltett kérdésekre nemcsak a két rövid nyilatkozat a felelet, hanem sokkal inkább a cikkek hosszú sora, melynek egy újabb, gazdag szeletét az olvasó ebben a kötetben találja meg. Vissza