Téli tárlat jubileumi kiállítás 1992-2002

Előszó

Részlet a könyvből:
"Beszélgetés Benes József festőművésszel, a 10 éves Műhely Művészeti Egyesület elnökével
Gy. L: Kecskemét történelmében, kultúrájában mindig is jelen levő, meghatározó elem volt az a nyitottság, ahogy a város képes volt befogadni és „európai módon" kecskemétivé formálni a legkülönfélébb nációkat felekezeteket. A folyamat napjainkban sem szakadt meg, s a közelmúltunkban, különösen a rendszerváltozás előtti évtizedben kulminált. Benes József festő- és grafikusművész is egyike azon művészeknek, akik a határainkon túlról érkezve - igaz némi kerülőt beiktatva - otthonra leltek a Magyarország középpontjában fekvő alföldi városban. Mikor telepedtél le Kecskeméten, s mi volt ennek a fő motívuma?
B. J.: Jugoszlávia után 11 évig először Szegeden éltünk, majd Kecskemétre 1988-ban költöztünk át. Az utóbbi fő oka az volt, hogy feleségem (Gerle Margit) keramikusművészként gyakran vett részt a Nemzetközi Kerámia Stúdió munkájában, szimpóziumain, s a jó munkakapcsolat, illetve a város befogadókészsége ösztönöztek minket arra elsősorban, hogy egy „belvárosi tanyát" megvásárolva Kecskeméten telepedjünk le. A költözés után nem sokkal jelentkeztem a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség (a továbbiakban MKISZ) helyi területi szervezeténél, ahol éppen akkortájt hívtak össze közgyűlést, ahol engem javasoltak a szövetség területi vezetőjévé. Gy L: A változások időszaka volt ez, amikor többek között a művészeti életben is megindult egy tisztulási folyamat, egyre hangosabban és eredményesebben kezdték el az önállósodási törekvéseket hangoztatni. Ekkor kezd a korábbi központi vezérlés helyett egy alulról építkező, plurális struktúrává átalakulni a kortárs művészeti élet, az önszerveződő mozgalmak fő mozgatórugói ekkortól az egyre-másra megalakuló társaságok, egyesületek, s az ehhez is kötődő szimpóziummozgalom." Vissza