Élő Bolygó Magazin 2005. Különszám

Előszó

II. János Pál pápa halála óriási veszteség az emberiségnek, mert személyében egy tekintélyes, bölcs, szelíd és jó emberrel lett szegényebb a világ. Sokat tett egy szociálisan is igazságosabb világért azzal, hogy rámutatott a gazdagabbak, erősebbek, tehetősebbek felelősségére a lelki és fizikai nyomor elleni küzdelemben.
Szembenézett a múlttal, bocsánatot kért és megbocsátott - gyakorolta a legnagyobb erényeket, amelyeket az ember embertársaival szemben gyakorolhat. Nekünk, magyaroknak különös jelentősége volt a szentatya lengyel származásának. Kultúráink közelsége, a lengyel és a magyar nép hagyományos barátsága is szerepet játszhatott abban, hogy II. János Pál pápa két látogatással is megtisztelte hazánkat, illetve a magyar ajkú hívőket. A Magyar Köztársaság kormánya nevében együttérzésemet fejezem ki a lengyel hívőknek. Több mint negyedszázaddal ezelőtt egy kommunista diktatúrában élő országból választottak pápát. Ez hatással volt a magyarországi politikai változásokra is. Tudjuk, hogy II. János Pál személyes tekintélyével is küzdött a kommunista diktatúrák ellen, a vértelen, békés rendszerváltásokért. Ezért szentatya emléke előtt most tisztelettel adóznak Közép-Kelet-Európa, benne Magyarország szabadságszerető polgárai.
A szentatya negyedszáz6ados pápasága alatt mindvégig a hit, a remény és a szeretet jegyében végezte hivatását, mindig felemelte tekintélyes szavát egy békésebb világért, a felekezetek, népek és népcsoportok megbékéléséért.
Nemcsak álmodott egy türelmesebb, szolidárisabb világról, hanem világjáró szolgálata során tett is azért. Mindannyian tisztelettel figyeltük misszióit, amelyeket fáradhatatlanul, a betegséggel és a fájdalmakkal is dacolva teljesített a legutolsó időkig. Így II. János Pál halála nem egyszerűen a hívők és azon belül is a katolikus egyház tragédiája, hanem a Föld minden olyan polgáráé, aki békésebb, emberségesebb és nem utolsósorban boldogabb világban akar élni. Vissza