Ifj. Szabó István szobrászművész

Előszó

Részlet a könyvből:
"Ha egyszer összeszámlálná valaki a magyar szobrokat - értsd a világban fellelhető magyar vonatkozású szobrokat - alighanem az írókat ábrázolókból lenne a legtöbb. Téves kiindulópont ez, mert a mennyiségi mutató itt semmiképpen nem jelent esztétikai fölényt, de az azért mégis mond valamit a magyar nemzet mindenkori viszonyáról mindenkori sorsához s annak a meghatározóihoz. S ha még azt is megszámolnánk - ez már megoldható feladat, s volt is rá példa -, hogy az irodalmi szobrok közül kit ábrázol a legtöbb műalkotás, akkor kétségtelenül s látatlanban is elhihetően Petőfi kerülne ki győztesen az összevetésből.
Persze itt se méricskéljünk kizárólagosan esztétikai kategóriák szerint, mert alighanem az derülne ki, hogy több a gyenge mű, mint az igazán kvalitásos. De hát a megrendelő, adott esetben egy közösség elvárása és na alkotás igényessége, modernsége között nincs mindig összhang. Nem szólva azokról az olvasói beidegződésekről, amelyek mindmáig és még nagyon sokáig meghatározzák belső önképünket Petőfi alakjáról, lehetséges megjelenítéséről. Ami azért is érdekes, mert Petőfiről egy fényképen kívül nincs más hiteles ábrázolásunk. Szinte nemzeti közmegegyezés: Petőfi ilyen lehetett, ilyennek kellett lennie.
A Petőfi-szobrok felőli sommás ítélkezés persze zsákutcába vezet minket. Nagy szobrászok nagyon jó Petőfi szobrokat tudtak alkotni. Etalonná vált Ferenczy Béni Petőfi szobra, amely azóta legalább három példányban áll a világban. Verset írtak hozzá, esszét írtak róla, és a szakmai érvek hamar legyűrték a csekély ellenállást a szobor befogadásánál." Vissza