Ifjúságom regénye

Előszó

Tolsztoj e munkája az író egyik legelsőbben megkezdett műve, melyet azonban sohasem fejezett be. Nagy regénynek tervezte, melyek négy részből kellett volna állania; de csak a Gyermekkor és a Serdülőkor készült el egészen. Az Ifjúság töredék maradt; a befejező résznek: a Férfikor-nak pedig hozzá se kezdett a megírásához. Akik a műben önéletrajzot keresnek, csak természetesnek találhatják e csonkaságot és mintegy zálogát látják benne a tárgyhoz való hűségnek. Azokban az években, mikor itt Tolsztoj szemlét tartott a múlt emlékei felett, még maga is a férfikor elején állott. Hogy hajolhatott volna tehát visszanézően föléje? De hát, amiként könnyen megállapítható, nem saját képi önéletrajzzal van dolgunk. A mű egyszerűen nyitva maradt. annál érdekesebb, hogy befejezetlenségében menyi érintkezési pontot tüntet fel Tolsztoj későbbi alkotásaival, egész a legvégső művekig.
Vonatkozik ez kiváltképpen az alakokra, kik az emlékezésekben szerepelnek. Egész sereggel vannak köztünk, kik ott lelhetők az emberábrázolásoknak abban a hatalmas galériájában, mely a Háború és béké-től a Feltámadás-ig terjed. A személyek ez ismétlődő megjelenése egyrészt nagyon jellemző az író első észleleteinek döntő fontosságára, másrészt figyelmeztet, hogy ha a művet nem is tekinthetjük szoros értelemben autobiographiának, mégis autentikusabb felvilágosításokkal szolgál, semmint hogy elválasztható lenne Tolsztoj fiatalkori éveitől. Vissza