Igazságügyi épületek Magyarországon a dualizmus korában

Előszó

1972-ben jelzés érkezett az Igazságügyi Minisztériumból, hogy kiselejtezik a tervtárat. Fennesz László építészmérnök, akinek tudomása volt arról, hogy az OMF keretén belül megalakult a Magyar Építészeti Múzeum, a kiselejtezésre váró anyag átnézésére kért bennünket. A helyszíni szemle során kiderült, hogy a tervtár a dualizmuskori törvényszéki épületek és fogházak szinte teljes anyagát tartalmazza, beleértve a pályázati terveket is. ily módon került közel 1500 pályázati, illetve kiviteli tervet tartalmazó anyag intézményünk tulajdonába.
Elsősorban a tervrajzok igényes, mutatós kivitele és építészeti érdekessége indított minket arra, hogy a kiállítást megrendezzük. A válogatás fő célja nem a megvalósult épületek tervdokumentációjának minél teljesebb bemutatása, hanem az építészettörténetileg érdeklődésre számot tartó rajzok közreadása. így elmondhatjuk, hogy ott, ahol nem egyenes megbízással, hanem pályázattal döntöttek a tervező személye felől, leggyakrabban a kivitelezésre nem került tervek, építészeti gondolatok az igazán figyelemre méltóak. Ez természetes is, hisz az építtető jogászkörök - vezető hivatalnokrétegről van szó - magától értetődően nem lehettek különösebben érzékenyek a legfrissebb építőművészeti irányzatokra. Volt néhány „bejáratott" építész szaktekintély (Wagner Gyula, Aigner Sándor, Kiss István, Jablonszky Ferenc), akik a feladatok nagy részét megkapták. Viszonylag kilóg a sorból a sokat foglalkoztatott Tóásó Pál, akinek munkáin az előbb említettek eklektikus formavilágával szemben Lechner Jenő, Warga László építészpáros, de Kós és a Fiatalok világa érződik a szakma számára is ismeretlen Csomzadlák József és Wachtel Elemér sepsiszentgyörgyi tervén. Vissza