Igéret földje

Előszó

E könyv két kisebb-nagyobb krizist okozott életemben. Amikor először említettem tervemet a kiadónak, felháborodással vegyes rémülettel fogadta az ötletet. "Humoros könyvet írni Izraelről?" - kiáltotta. Én a vállamat rándítottam és közöltem, hogy nem humoros könyvet akarok írni Izraelről. Ez kicsit megnyugtatta. Megmagyaráztam, hogy soha életemben nem akartam humoros könyvet írni senkiről és semmiről. Ha az angolokról, vagy az amerikaiakról írott könyveimet egyesek humorosnak találták, ennek az az oka, hogy az angolok és az amerikaiak humorosak, nem pedig az, hogy én mindenáron humorizálni akartam. Úgy fogom leírni Izrael lakósait, amilyennek látom: és mivel szükségszerűen a magam szemével nézem őket, úgy fogom leírni őket, ahogy én látom őket. Mindez nem nyugtatta meg a kiadót.
A sebek még nyitva vannak; (ez a beszélgetés 1949 tavaszán zajlott le)a könyvet csak haraggal és sértődöttséggel fogadhatják az angolok is, az arabok is. Vannak bizonyos témák, amelyekről az ember nem viccel stb. stb. A vita egyre szélesebb körökben hullámzott: én segítségül hívtam barátaimat, akik mind ellenem foglaltak állást és teljesen magukévá tették a kiadó álláspontját. Ezután segítségül hívtam Nicolas Bentley-t, a kitűnő és nagynevű karikaturistát, aki akkoriban könyveimet illusztrálta. Ő is teljesen a kiadó pártjára állott: semmiképpen sem hajlandó arra, hogy bárki is antiszemitának bélyegezze és ha megírom e könyvet, ő nem fogja illusztrálni. Végül, mint utolsó reményemet, saját feleségemet is bevontam a vitába, aki szintén a kiadóval értett egyet. no, ezúttal kissé messze akarok menni, mondotta, erről a kérdésről nem lehet tréfálkozni. Miután mindent ilyen szépen előkészítettem, elutaztam Izraelbe, megírtam a könyvemet, amelyet régi kiadóm adott ki és Bentley illusztrált. Vissza