Változatok a G-húron

Előszó

Részlet a könyvből:
Tom Belling, amig csak azt hallottam, hogy meghaltál, s a halhatatlan Auguszt kitalálója s első megjátszója szegényen, betegen s elfeledten halt meg az óriás Berlin valamelyik külső városában, nem gondoltam többet, mint ennyit: isten nyugosztaljon, szegény Tom Belling, halálodban is stílszerű voltál! . . . De most, hogy halálod után menten megindul az oknyomozás, mely a tudottakról oly kéjjel szedi le a halhatatlanság utólagos keresztvizet, s kárörvendve bizonyítja be, hogy nem voltál se Tom Belling, se Dummer Auguszt; hogy egyáltalában nem voltál senki és semmi; hogy meghalni meghalhattál, de élni semmi esetre sem éltél: ennyi stílszerűség, még a halál után is - ez már föllázít, s elkeserít. Ez rád vall, Tom Belling; hogy még annyit sem akarnak elismerni rólad, hogy nevetséges voltál. Rád vall, hogy minekutána vagy hatvan esztendeig készültél neki az életnek, elébb elkészültél vele, mintsem megkezdted volna. S rád vall az is, hogy minekutána sohasem kértél, sohasem vártál, sohasem akartál semmit az emberektől; soha senkinek kenyerét a szája elől el nem etted, soha egy filléredhez nem tapadt senkinek vére, könnye vagy verejtéke - legalább nem a másé, legfeljebb magadé, ki soha egy tallért zsebre nem vágtál a miért kinos keservesen becsülettel meg n dolgoztál volna: hogy most halálodban úgy bánnak veled, mint valami agyafurt csalóval, ki megszökött a saját igéretei elől, s beváltatlan hagyta ideát a váltóit. Vissza