Előszó
Dolgozó Magyar Testvérem
Harminc év előtt ennek a könyvnek „Illemtan" címet adtak volna. Ma nem azt a címet adtam, mert ezekben a sorokban nem csak az illem szabályai vannak sorba szedve.
Ezekből a sorokból az Élet szól feléd, a hétköznapi, a mindennapi élet, amelyet széppé tehetsz, vagy rúttá. A Mindenható jósága és bölcsesége az élet szépségeit nem tartotta fenn a gazdagok és szerencsések számára, az élet szépségei mindenki által megtalálhatók.
„Élettan" volna tehát e könyv helyes címe. A magasabbrendű, a tartalmas, a szép élet tankönyve, amely megmutatja az útat az élet apró örömeinek meglátására, rejtett szépségeinek feltárására, amelynek segítségével életedet szebbé, tehát emberibbé és könnyebbé teheted.
Élni is tanulni kell s ezt tanítjuk a legkevésbé!
A legszerényebb életet is lehet tervszerűen kultúréletté fejleszteni, viszont a legnagyobb anyagi lehetőségek mellett is sárba ragadhat az emberi élet.
Ha megkeresed az élet legapróbb cselekedeteinek kultúrformáját, az egész életed magasabbrendű lesz.
Műveit ember lehetsz, függetlenül iskolai tanultságodtól, kultúrember lehetsz, függetlenül jövedelmedtől.
Az elmúlt idők egyik leggyakrabban hangoztatott jelszava: az osztályharc, az osztályellentét volt.
Az új magyar élet hajnalán ezt a szót, ezt a fogalmat nem ismerhetjük! Ha a mélyére nézünk e dolgoknak, azt is megállapíthatjuk, hogy a közép- vagy felsőosztálybeli művelt ember nem a szegény embert nézte le, hanem a műveletlen, a piszkos, a durva jellemű, a mocskosszavú embert.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal