II. József, II. Lipót és I. Ferenc

Fülszöveg

Három Habsburg uralkodó követi egymást kötetünkben. Az első II. József volt, a felvilágosult abszolutista uralkodó, aki olykor egészen meglepő, szinte forradalmi ötleteket szeretett volna megvalósítani, jobbára alkalmatlan eszközökkel Ezért is vallott kudarcot, meg azért, meri bár <5 szentül hitte, mégsem lehet felülről jövő akarattal uralkodói parancsokkal boldoggá tenni a népet A birodalomban pedig sokféle nép élt, és nem mind ugyanazt akarta. Nem is szólva az egyes polgárokról akik azonban végig csak alattvalók maradtak; lényegében egy nagyszabású, de elvetélt társadalmi kísérlet alanyaiként József öccse, II. Lipót noha ő is sokban hasonló eszméket vallott, sőt amikor a bécsi trónra került, már huszonöt éve valósította meg reformelképzeléseit egy kis olasz államban - most egy sokkal nagyobb ,kísérleti terepet" kapott De mire valójában belekezdett volna, hirtelen elvitte a halai Lipót fia, I. Ferenc viszont hosszú időt és számtalan alkalmat kaphatott volna arra, hogy elődei nyomán felvilágosult abszolutizmussal ugyan, de sokat javítson egy nagy birodalom lakóinak helyzetén. Ám Ferenc előbb a francia forradalom hatásaival Napóleonnal viaskodott életre-halálra, aztán meg egy konzervatív Európa kiépítésében működött közre, nehogy megismétlődhessenek a forradalmak Tőle várni reformokat szűklátókörűség lett volna. A magyarok mégis megpróbálták, és javában tartott már a reformkornak nevezett időszak, amikor 1835-ben a szinte örökéletűnek tetsző Ferenc végül is -43 évi uralkodás után! - eltávozott a trónról és az élők sorából is. Vissza