III. Budapesti Nemzetközi Borfesztivál

Előszó

Részlet a könyvből:
Köszöntő
Ha egy esemény három egymást követő évben ismétlődik, az talán még nem hagyomány, de jelzi a hagyományteremtés szándékának komolyságát, megalapozottságát. Márpedig 1992-ben a hagyományteremtés jegyében indítottuk útjára lelkes szervezők a Budapesti Nemzetközi Borfesztivált. A mérce magasra tétetett, és az immár harmadik rendezvény is ehhez igazodik. A fesztivál egyik alaptétele a szőlő és a bor termelésének, a bor fogyasztásának és az egyetemes kultúrának kapcsolata. Ki tagadhatná azt, hogy számos nagyra becsült irodalmi, zenei, képzőművészeti és népi iparművészeti alkotás tárgya, ihlető forrása a szőlő és a bor, annak hangulatteremtő varázsa. Az már talán kevésbé ismeretes, hogy a borokban kifejezésre jut a termelők esztétikai kultúrája is, szerencsés esetben az esztétikai és a kulináris örömök harmóniájára való törekvés. A kapcsolat, a kölcsönös inspiráló és megtermékenyítő hatás nyilvánvaló. A fesztivál jó alkalom, hogy ismétlődően felhívja erre nem csak az alkotó és előadó művészet művelőinek és kedvelőnek, meg a szőlő és bor termelőinek, hanem - bel- és külföldön - a nagyközönségnek a figyelmét is.
A fesztivál másik alaptétele tagadás annak a közhelyszerű szólásmondásnak, hogy a jó bornak nem kell cégér. Az igazság az, hogy a rossz bor nem érdemli meg a reklámot, a jó bort viszont minden tisztességes eszközzel ismertetni kell a fogyasztók körében. Vissza