Ilia

Fülszöveg

Dr. Ilia Mihály Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a szegedi egyetem docense 2004. szeptember 29-én lesz hetven éves.
A ma Szegedhez tartozó Tápén született. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Szegeden végezte, ezt követően (1957) a szegedi egyetem oktatója: gyakornok, tanársegéd, adjunktus, docens, egy időben tanszékvezető is. Minden Szegedhez köti, e város, e régió egyik legjelentékenyebb ifja. Tevékenysége, legszűkebb értelmezésben is, kettős jellegű. Mint tanár egyike a nagy nevelőknek, aki bölcsésznemzedékek sorát indította el a pályán. Tanítványai ma az egész országban, így e megyében is, mindenütt megtalálhatók; neves költők, írók, szerkesztők éppúgy vannak köztük, mint irodalomtörténészek vagy úgynevezett egyszerű tanárok. Keze, szelleme mindegyiken érződik. Mint irodalmár, aki irodalomtörténészként, kritikusként, majd egyre inkább szerkesztőként és lap nélküli kultúraközvetítőként is a magyar szellemi élet egyik kivételes egyénisége, egyszemélyes intézménye évtizedek óta - hatása kiterjed az egész magyar nyelvterületre. Nevét mindenütt a világon, ahol magyarok élnek, ismerik, tevékenységét számon tartják.
Miben áll szerepe lényege? Nehéz röviden megfogalmazni. Az új nemzedékek elindítása, az irányok és törekvések közötti bölcs közvetítés, általában: minden jó ügy támogatása egyaránt végigkíséri közel fél évszázados pályáját. Legismertebb, leginkább szem előtt lévő teljesítménye mégis az, hogy 1972 és 75 között, mint a Tiszatáj főszerkesztője nemcsak az egyik legjobb magyar kulturális folyóiratot épített föl, hanem közben, a "politika" szorításában végezte munkáját, átalakította, kitágította a társadalmi nyilvánosság szerkezetét is Magyarországon: legitim témává téve a szomszéd országokbeli magyarság életét és kultúráját.
Tevékenysége hatóköre az összmagyarság, ez azonban soha nem távolította el a várostól s régiójától. Mint Juhász Gyula művei kritikai kiadásának egyik gondozója, Juhász-tanulmányok írója vagy a Tápé-monográfia szerkesztője és több fejezetének szerzője stb. - a hely szolgálatában is jelentőset alkotott. Egyetemi oktatóként pedig a város és egyetemre, s az egyetem megtestesítette szellemi tőkét kamatoztatva a régió érdekében. Ez irányú munkásságát olyan kitüntetések ismerték el, mint pl. a Szegedért Alapítvány fődíja, Szeged díszpolgári címe. Vissza