Illúziók lázadása

Előszó

Az előszónak köztudomásúlag az a feladata, hogy megmagyarázza az írói szándékot, hidat verjen a különböző tárgyú írások közé és elejét vegye annak, hogy az olvasóban hiányérzet, netán értetlenség támadjon. Hídverésre, szándékmagyarázatra e kötet esetében is szükség van, mert a benne foglalt publicisztikai írásokat első látásra csupán laza fonal köti össze: valamennyi viszonylag rövid idő, öt esztendő (1977-1982) terméke, és valamennyi a kötet szerzőjének érdeklődési körét tükrözi.

Csakhogy a szerző érdeklődése meglehetősen tág körű és sokoldalú; bírálói némi túlzással akár csapongónak is mondhatnák. Mert ugyan mi köze van az ifjúság "másféleségének" és helyes-helytelen útkeresésének az urbanizáció kérdéseihez, a technokraták hatalmának az alkotó tudós aggodalmához, a mai terrorizmusnak a történelmi felelősség - bűnösség és bűntelenség - kérdéséhez avagy a parancs teljesít és és megtagadás étoszához? Földrajzilag és kronológiailag, az alkalmazott írói módszer tekintetében sem egységesek ezek az írások: hol a távoli Amerikába vagy Nyugat-Európába ragadják magukkal az olvasót, hol hazai tájakon, "provinciánk" kérdéseiben próbálnak utat mutatni; egyszer a ma és talán a holnap vonulatait fürkészik, máskor visszafordítják az idő kerekét és 40-45 évvel ezelőtti sorsdöntő történelmi eseményekre keresnek magyarázatot; olykor színesebb fordulatokkal, ellenpontozással manővereznek, máskor a száraz számadatok meggyőző erejével igyekeznek megragadni az olvasók figyelmét.

Mindeme "csapongások" azonban csak látszólagosak. A kötetben tárgyalt kérdések valójában szorosan összefüggenek. Vissza