Honfoglalók között

Előszó

"Előszó - harmincöt év után

Horgászbotos férfiak kószáltak a parton, noha az ágyúdörgés végig-végigfutott - főleg - a Balatonon; de a hízó halak hullákat csipdestek, s így egy horog se csapódott a vízbe. Bár a háború elvitt minden élelmet is az út menti falvakból. Volt környék, amely kétszer-háromszor gazdát cserélt.
Így az én szülővidékem is. Közben a családról a hírhiány termelte miazmás rémhírek. Első találkozásunkkor, mondhatni a kézfogás közben azt kérdeztem Révai Józseftől, hogyan juthatnék le, ha csak egy napra. Hadterület, lehetetlen. A közigazgatás, de még a pártélet újjászervezése is rádión át folyik, a rögtön megindult fölosztás hirdetményeit s utasításait kölcsönkapott katonai repülők viszik.
Véletlen folyosói találkozás kínált mégis résnyi megoldást. A Svájcból épp akkor megtért Szőnyi Tibor, szinte azzal a lendülettel, ahogy Európán átvágta magát, arra készülődött, ellenőrző biztosa lesz a sarjadó szervezeteknek. A helyi ismeretek szolgáltatásául, s így afféle szárnysegédül Kardos László csatlakozott hozzá. Összeszerkesztődött számukra egy kis harcedzett négyszemélyes gépkocsi. Abban tán szorul hely számomra is. Szorult végül feleségemnek is. Egy ára volt az útnak: a szívességért kéziratot kap, beszámolót a parasztpárt napilapja. S volt még egy vállalás. Pestre csak úgy tudok visszatérni, ha megteszem magam is a gépkocsi előre eltervezett teljes körútját. Erdei Ferenc kölcsönadta a "szolgálati", miniszteriális revolverét." Vissza