Előszó
Részlet a könyvből:
Fogoly
Nem okosul, ki egykor otthonát
messzire hagyta, csak midőn megtérhet.
Kis falva előtt érzi: nincs tovább.
S csak ül, tövén a végső jegenyének.
Mint én; nem...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Fogoly
Nem okosul, ki egykor otthonát
messzire hagyta, csak midőn megtérhet.
Kis falva előtt érzi: nincs tovább.
S csak ül, tövén a végső jegenyének.
Mint én; nem lepve még be, hol borát,
kenyerét frissen őrzik a testvérek
és - hallga - épp oly frissen szebb korát
a lágy estben a kút körötti ének.
Minden olyan még, mint volt egykoron, -
mondja csak, - vagy már épp olyan megint!
s néz, mint kifúlt vad át a rácsokon.
Oh kezdet és vég foglya! Föltekint -
így tekintek föl. Úti csillagom,
mint cella-mécs harmatos falon ing.
Vissza