Tiszták

Előszó

Keveset tudunk a tiszták-ról, a magyar nyelvű közlemények révén.
Ezért nem érzem fölöslegesnek, hogy az olvasó elé bocsássam néhány írásomat, amit a színmű előtt vagy után a tiszták-ról írtam.
Ezzel azonban az írói műhely ajtaját is meg kell nyitnom; ha csak rövid bepillantásra is.
A tragédiát eredetileg versben terveztem megírni. Az I. számú melléklet ebből ad mutatványt.
Aztán, korszerű - már-már formabontó - alakba akartam önteni. A 2. melléklet ennek előjátékát közli. Lenau idézett versét Tóth Árpád fordította.
A 3. melléklet szövege a budapesti Vígszínház előadásának műsorfüzetébe került.
A 4. melléklet útinapló a darab helyszínéről, Montségur-ről.
És a mellékletek sorát végül maga a dráma zárja. Vissza

Fülszöveg

Illyés Gyula legújabb történelmi tragédiája egy elpusztult népről szól, a 13. század folyamán keresztes háború által kiirtott délfrancia albigensekről - "de még élő, küszködő népeknek, közösségeknek - írja drámájáról egyik esszéjében a szerző. - S így személy szerint nekünk is. Hiszen - s ez is korunk újdonsága - úgy, mint századunkban, tán soha nem volt ez egyén boldogulása, bukása, jó vagy rossz halála annyira beletöltve annak az anyanyelvi, vallási vagy faji közösségnek a sorsába, amely emberré nevelte...
Hogy voltaképpen mit is hirdettek azok az eretnekeek, akiket Albi városa után albigenseknek vagy görög szóval Kathár-oknak, Tiszták-nak neveztek, arra csak a rájuk szórt rágalmakból, az ellenük koholt vádakból tud a történetírása következtetni. És a hit követőinek viselkedéséből. Az eretnekhalás, a máglya akkor még kettőn állt. Az elítélt visszaléphetett, megtagadhatta hitét. Ezrek és ezrek mentek - így voltaképpen önként - a tűzbe. Milyen meggyőződés birtokában? Erről egy betű sem maradt meg: nem menekült meg a lángtól. Éppily keveset tudunk a lelkületéről annak a hősi népnek, mely két-három századdal megelőzte korát, s melynek legjobbjai ugyancsak önként, emelt fővel mentek a halálba, mintsem visszahátráljanak az időben, ellenfeleik szintjére.
Utolsó ellenállási fészkük Montségur kicsiny vára volt. A Pireneusokban fekszik, 1200 méter magasan, Andorra közelében. Drámánk elejétől végig itt játszódik. Az ellenállás végső szakaszában.
A hazugságból hámozni ki az igazságot, a beszennyezettség mögött megmutatni a tisztaságot - van ennél vonzóbb írói feladat?
Mégsem csak eszméket és történelmi eseményeket akartam ábrázolni. Hanem szerelmet és gyűlöletet, ártatlanságot és elbukást: eleven emberek szenvedélyén át azt, ami öröktől fogva mindmáig elevenen uralkodik rajtunk: a végzetet." Vissza