Imádság örömért

Szerző

Szerkesztő

Grafikus

'Bokros János: Imádság örömért ' összes példány

Kiadó:	Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár
Kiadás helye:	Székesfehérvár
Kiadás éve:	1985
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	78 oldal
Sorozatcím:	Fejér megyei irodalmi füzetek
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	21 cm x 14 cm
ISBN:	963-7591-04-4
Megjegyzés:	Néhány fekete-fehér illusztrációval.

Értesítőt kérek a kiadóról

Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

Kedves János!
Gyerekkori játszópajtások voltunk, bevallhatom hát: nemigen szoktam levelet írni. Hogy most mégis tollat ragadtam, két oka van. Az egyik: a levél nemcsak neked, sokaknak szól. Könyved leendő olvasóinak. A másik: itt és így szeretném elmondani, milyen örömöt is szereztél nekem verseiddel.
Verseiddel?
Szülőfalunkkal, Sárkeresztúrral!
Azzal, ahogy gyerekkorunk világát - hány és hány mocskos kéz cibálta, földrengés megrengette bölcsőjét - megmutattad. És olyannak, amilyen volt.
A mi félárva családunk rég elszakadt hazulról. Anyám halottainkat is magával vitte. Én - ha pásztor voltam is otthon az elmúlt negyedszázad alatt - már csak emlékeim homályosodó üvegén nézhettem gyerekkorunkra. És ez - nem tudom, átélted-e - olyan érzés, mintha az ember hirtelen elvesztené szavait: megnémulna, elvesztené magát. És rokonait.
Most - verseid világánál - jó volt végigmenni, mintha valóságosan is, a kivilágosodó falun. A „Főszeg" felé, - az Öreg utcán, vagy a Kis utcán - Babay bácsi versed-béli harangszava bátorított, nem tévedhetek el. A „katolikusoknál" Herz János húzza a verset, mint valaha. Ha a másik irányba, a postasoron „menek", a „halálborbély" üzlete felé, az út végén a Püspök-major, a Zichy-major vár. Az uradalmak: a jobbágyfalu örökös munka-deresei. Ha meg az országúton indulok el, Fehérvár felé, a falu határában a Kanálishoz érünk, a Dinnyési Sárvízhez.
Ó, az a Kanális!
De nagy ajándék is falunknak ez a csendes patak!
Hogy is írtad?
"Dinnyési Sárvíz! Régi aratások paraszt-piszkát de sokszor öblítette hűvös habod...
Te voltál nekünk Léthe, Kánaán varázstó, túl az Óperencián..."
Igen, így volt! A nagy nyári munkák idején, az aratók, a "masinázók" itt "tusoltak", itt fürödtek. Mi meg - gyerekek - itt játszódtunk, itt tanultunk meg úszni. Vissza

Tartalom

Kálvin pásztor nyája
Valami húz 7
Ez a szirénszavú 8
Cipeljük még 10
Mítoszaimba szőve 12
Csóri kutak legendája 14
A menekülés tengerén 16
Fehérvári rapszódia 18
Harang 20
Mi úgy jöttünk 22
Kálvin pásztor nyája 24
Férfi-ének
Tavasz 31
Ha bántotok 32
Kamasz - szerelmek 33
Pitypalatty 34
Dal 35
Csodavárás 36
Álomfoszlányok az Eötvös kollégiumról 38
Férfi ének 40
Sárvízi szonettek
Régi darvadozásaink 43
Akkordok 44
Buja szelekben 45
Dinnyési sárvíz 46
Néhai mesterek utcája 47
Néhai gazdák utcája 48
Listák '52 49
Békülő világ 50
Akrosztichon I. 51
Akrosztichon II. 52
Németh László emlékének
I. Kurátor Zsófi gyásza 53
II. Irgalom 54
Húz a tenyészet 55
Hol az origó 56
Hideg kutak 57
Pannón századok pecsétje
I. Alba Regia 58
II. Sopiane 59
Temetések 60
A zongora metamorfózisa 61
Imádság örömért
Képeslapok 65
Az Isten terciája 66
Igéid szétesnek 67
Kémények 68
Búcsúban 69
Vihar 70
Imádság örömért 71
Ecloga 73