Immanuel Kant

Előszó

Kant a világkultúrának, a német nép és az egész emberiség történetének nagy alakja. Újító volt mind a tudományban, mind a filozófiában. Nagyszabású kozmogóniai hipotézise szerint a világegyetem fejlődik, Földünknek története van az időben. A filozófia terén Kant felelevenítette, sőt új irányba terelte a dialektikát. Vele kezdődik a dialektikus idealizmus, amelyet Kant után olyan nagy gondolkodók fémjeleznek, mint Fichte, Schelling és Hegel. 1974-ben az egész haladó emberiség megemlékezett e kiváló filozófus születésének 250. évfordulójáról. Ennek az eseménynek az alkalmából íródott ez a könyv is, amely összefoglalja a kanti filozófia összes alapvonását.
A könyv áttekinti Kant tevékenységének természettudományos eredményeit (a kozmológiát és a kozmogóniát, azt a feltevést, hogy a mi Tejútrendszerünkkön kívül léteznek más, külső galaktikák is, valamint az árapály-surlódásnak a Föld naponkénti forgási sebességére kifejlett állandó hatásáról szóló tanítást), továbbá a kanti filozófia fő ágait: az ismeretelméletet, az etikát, a szerves természetben tapasztalható célszerűség tanát és az esztétikát. E kérdések jó részét több filozófiatörténeti munkámban kifejtettem már, elsősorban a "Kant dialektikája" című könyvemben. Ezek a művek felölelik a kanti filozófia legfontosabb aspektusait. Nem tartalmaznak azonban olyan fejezetet, amely a kanti idealizmus sajátszerűségét jellemezné, meghatározva Kant helyét és jelentőségét az idealizmus történetében. Jelenlegi munkámat kiegészítettem egy ilyen tárgyú fejezetten - címe: "Transzcendentiális idealizmus és transzcendentális módszer" -, hogy a kanti filozófia jellemzése és értékelése megkapja a filozófiai monográfiához szükséges befejezettséget és teljességet. Vissza

Fülszöveg

Valentyin Ferdinandovics Aszmusz nevét és munkásságának legjelentősebb termékeit megismerhette mát a magyar olvasóközösség is. A közelmúltban elhunyt kiváló szovjet filozófus és filozófiatörténész több kisebb írása és néhány könyve - a Descartes, a Marx és a polgári historizmus kiadónk gondozásában - megjelent hazánkban az elmúlt években. Ez a monográfiája Kant születésének 250. évfordulójára íródott. Áttekinti Kant természettudomány - elsősorban kozmogóniai és matematikai - tevékenységét, s behatóan elemzi a kanti filozófia fő ágait: az ismeretelméletet, az etikát, a szerves természetre meg az emberre vonatkoztatott célszerűség-tanát és a sokak által sajnálatosan, indokolatlanul lebecsült, elhanyagolt esztétikát. Vizsgálódásai során Aszmusz nem ismerteti külön Kant életművének szociális és szellemi környezete, hanem a XVIII. századi európai és német társadalmi viszonyok, harcok, a természettudományos és a filozófiai gondolkodás addigi eredményei s a nagy német filozófus egyéniségének találkozásából bontja ki a kanti eszmerendszer értékeinek és gyengeségeinek megszületését és kifejlődését. Végeredményként jobban ismerjük és értjük Kant agnoszticizmusból fakadó ingadozását materializmus és idealizmus között, végső soron idealizmusba torkolló gondolkodásmódját, s főként: dialektikájának formalizmusát, de azt is, miképpen válhatott mégis a - Hegel által kidolgozott, majd Marxnál materialista alapokra helyezett és betetőzött - valóban tudományos, tartalmi dialektika egyik előfutárává, sőt közvetlen ösztönzőjévé. Vissza