In virtute spiritus

Fülszöveg

Magyarország legrégibb könyvkiadója, a Szent István Társulat, Ipolyi Arnold alelnök kezdeményezésére 1885-ben hívta életre Tudományos és Irodalmi Osztályát azzal a szándékkal, hogy ez a magyar katolikus tudósok hatékony szellemi műhelye legyen. Harminc év elteltével ez a testület olyan jelentős tudományos tevékenységet tudott maga mögött, hogy 1915-ben Csernoch János hercegprímás a hatékonyabb munka összefogására javasolta: a Tudományos és Irodalmi Osztály alakuljon át Szent István Akadémia néven önálló intézménnyé. Az így létrejött maradó- tudós testület a két világháború közötti időszakban a magyar tudományos közélet egyik meghatározó tényezője lett, kitűnő együttműködésben a Magyar Tudományos Akadémiával és egyéb tudományos társulatokkal, társaságokkal. A kommunizmus éveiben kényszerű lehallgatásra ítéltettek, bár nem szűnt meg, nem oszlatták fel. Csupán a rendszerváltozást követő években nyílt meg a lehetőség az egykori nagy múltú intézmény megújítására. E munkában a szervezést irányító főtitkár nagy segítséget kapott Erdő Péter professzortól, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem akkori rektorától, aki 2003. január 11-án Magyarország prímás érsekeként átvette elődje, egyben a Szent István Akadémia fővédője, Paskai László bíboros, prímás érsek székét.
Paskai László nyugállományba vonulása alkalmából a megújult Akadémia tagjai e tanulmánykötettel tisztelegnek előző fővédőjük előtt. A kötetben a matematikától a genetikáig, a rákkutatástól a környezetvédelemig, a filozófiától a történeti, teológiai, művészettörténeti és néprajzi tudományokig olyan dolgozatok olvashatók, melyek méltán reprezentálják a katolikus tudományos élet legkiválóbbjainak széleskörű nyitottságát a legkorszerűbb kutatási területek iránt. Vissza