Indiai tündérmesék

Előszó

Fiatal barátim bizonyára sokat hallottak már Indiáról, a keletnek erről a csodás országáról, melyet úgy tekintenek, mint, a magyarok és finnek kivételével, az összes európai nemzetek bölcsőjét, és mely több ezer éves műveltségével egész Ázsiának példát adott. - Igen, ez az India sok tekintetben érdekes és meg is érdemli teljes figyelmünket. Mennyi csodálatos, előttünk ismeretlen fát és növényt, mennyi pompás, ragyogó szinű virágot termel ott a forrón égető nap a gazdagon öntözött síkságokon! Minden gyorsabban és bujábban érik ott mint nálunk. Az ottani ember kevéssel megelégedve kevesebb fáradsággal teheti magáévá a föld kincseit; nála a fárasztó munkásság és szorgalom helyett vele született restséget és ábrándozásra való hajlamot találunk, és mivel ereiben a vér forróbban és gyorsabban kering, örökké felhevült képzeletének szüleményei gazdagabbak és pompásabbak mint nálunk. A régi hajdankorban, midőn egész Európa még vadon volt, Indiában a régi "szánkszkrit" nevű nyelven már gazdag irodalom virágzott, melyből mi is sokat tanultunk. Az indiai mesék és mondák a szent Ganges folyó partjairól egész a távoli Mongolországba és Szibériába elterjedtek, és fiatal olvasóim bizonyosan csodálkozni fognak, ha megmondom nekik, hogy számos mese és rege, melyet korábbi gyermekéveinkben oly örömest halottunk, a távoli Indiából jutott hozzánk. Ezt az érdekes fölfedezést egy Benfey Tivadar nevű német tudós tette, midőn az európai meséket az indiaiakkal összehasonlította. Vissza