Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben

Előszó

Részlet a könyvből:
"Társadalom, tájékoztatás, történelem egymástól elválaszthatatlan, egymást feltételező fogalmak. Közlés, közvetítés, visszajelzés annyi is, mint sajátos párbeszéd, kommunikáció. Lehet ez nyílt és titkos, igaz és tudatosan félrevezető. Átfoghatja a politika, diplomáciai, katonai szférákat. Közvetíthet haditervet, szerelmi vallomást, pénzügyi üzeneteket. Lehet nemzetközi jelrendszer része, miként a "Mars", vagy a "főnix" képzete, áthidalhatja a századok, a nyelvek, és a földrajzi térségek távolságait. De lehet, rövid időhöz szabott, s olyan amelyet csak a beavatottak értenek. Lehet az információ dobütés, trombitahang, és jelszó. Lehet tűz hegytetőn, fáklya a toronyablakban, lámpa a partok világítótornyain. Rejthetik semmitmondó időjárási toposzba. Közölhető ajándékkal és gesztusokkal.
A kora-újkori Európában a tájékoztatás és jól tájékozottság külön tudomány, az érdekérvényesítések bonyolult eszköze. Jelentések, levelek, instrukciók és nyomtatott szövegek, képek, számok és szimbólumok rendszere. Magasfokú szervezettséget kíván, átfogó ellenőrzést és létrehozza sajátos társadalmi csoportjait. A bizalmas közlések védelmére magasfokú matematikai és nyelvtudósi ismeretekkel szerkesztik meg a rejtjelezett írások változatait. Bonyolult hírközlési rendszerek mellett használják a hagyományos módszereket is. A Királyi Magyarország végvárrendszerének kialakulása és fennállása idején a tájékoztatás Európa-szerte már nagyhatalom." Vissza