Infrastruktúrapolitika

Fülszöveg

Időszerű s egyben hiánypótló könyvet tart kezében az olvasó. Aktualitását mi sem bizonyítja jobban, minthogy az infrastruktúra elmaradottsága szinte nap mint nap téma a sajtóban, a rádióban, a televízióban vagy akár magánbeszélgetések során. Hiánypótló pedig azért, mert szemben a témában eddig megjelent művekkel - amelyek elsősorban nemzetközi összehasonlításban foglalkoztak a problémakörrel -, e kötet szerzői végre a hazai gondokat vizsgálva keresik a megoldás útját. Abból indulnak ki, hogy a helyzet javítása érdekében nem elegendő pusztán a gazdaságpolitikai törekvések megfogalmazása, hanem a célok elérését szolgáló mechanizmusokról is gondoskodni kell. Ehhez számunkra az infrastruktúrapolitika újszerű értelmezés adja a fogalmi keretet: eszerint az infrastruktúrapolitika a gazdaságpolitika olyan felfogása, illetve eszköze, amely közvetlen feladatán túl gazdaságintegráló funkciót is betölt. Ez a szemléletváltás az infrastruktúrát az állam legfőbb szabályozóeszközének rangjára emeli, és ezzel alapvetően más esélyeket teremt a fejlesztés számára. A fejlesztési lehetőségeket vizsgálva a szerzők azzal a realitással számolnak, hogy a gazdaságirányítás kívánatos korrekciója a közeljövőben nem várható. Egyrészt olyan keresletkorlátozó eljárásokat írnak le, amelyek csak részben felelnek meg az infrastruktúrapolitika kritériumrendszerének. Másrészt egy olyan, a "szabályozott piaci modell"-ként deklarált gazdaságirányítás elveit követő mechanizmuskoncepciót is vázolnak, amelyben az infrastrukturális fejlesztés hozadéka közvetlen forrása az újabb fejlesztéseknek. Vissza