Innováció - Törvényi keretek - Működési struktúrák

Előszó

Korszakunk döntő felismerése, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődéshez, a versenyképesség növekedéséhez egyre fejlettebb technikára és egyre több tudásra, tudástőkére van szükség. A tudástársadalomban, a globális információs gazdaságban az a válalkozás, gazdasági terület és ország lesz versenyképes, amelyik a technika és a tudás arányát és ezáltal a hozzáadott érték arányát növelni tudja a termelésben. Az is általános felismeréssé vált, hogy ehhez az oktatás, a kutatás-fejlesztés és az innováció vezethet el. A tudás, a kutatás fejlesztés (K+F) és az innováció multiplikátor hatása a 21. század gazdasági fejlődésének motorja. Az innováció sikeréhez a kormányzat, az önkormányzatok, a gazdasági szervezetek, a tudományos kutatási szféra közös akarata és összehangolt, hatákony tevékenysége szükséges.
A K+F és az innováció fontosságának hangsúlyozása gazdaságunkban is régi keletű; feltétel-, eszköz- és intézményrendszere azonban - az EU-tagországokhoz viszonyítva - még nem kielégítő. Ezt a felismerést tükrözi a Széchenyi Terv, melynek jelentős része foglalkozik a K+F tevékenységgel és az innovációval. A terv célul tűzte ki: 2002-ben a K+F ráfordítások érjék el a GDP 1,5 %-át (jelenlegi 0,7% helyett), továbbá "Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Program"-ot fogalmazott meg. E program az oktatási miniszter a Tudománypolitikai Kollégium által elfogadott "Javaslat a Kormány tudomány- és technológiapolitikai elveire és cselekvési programjára" c. előterjesztésre épül. Vissza