Institutiones juris hungarici privati I.

Fülszöveg

Kelemen Imre: Teológus, jogász, egyetemi tanár, jezsuita szerzetes; először dolgozta fel a magánjog hazai történetét.
Egyik főműve az 1814-ben, Pesten, 4 kötetben megjelent Institutiones iuris hungarici privati (magyarul: Magyar hazai polgári magános törvényről írt tanítások Pest, 1822.; 3 kötetében, fordította: Czövek István. Németül: Darstellung des ungarischen Privatrechts Wien, 1818.; 5 kötetben, az akkori magyar magánjog egyetlen német nyelvű összefoglalása). A polgári jog egész rendszerét összefoglaló munka első kötete a bevezetést és a személyek jogát, a második és harmadik a vagyonjogot, a negyedik a törvénykezést tartalmazza. a munka római és német jogi alapokat is felhasználva íródott, világos, érthető stílusban. Úttörő módon Werbőczytől eltérő gondolatmenetet követ. a három kötet a római jog szerint a De personis, De rebus ill. De actionibus címet viseli, ezenkívül tartalmaz egy függeléket a per- és iratformákról. 1814-es kiadásának 3000 példánya azonnal elfogyott. az elismerő királyi leirat hatására az 1818-as második kiadás elé egy történeti bevezetőt is ír (historia juris hungarici privati, documenis ac testimonis illustrata quam eluculratus est Budae, 1818.) (Magyarul. A magyar törvény históriája Pest, 1820; fordította nagyjeszeni Jeszenszky Miklós), amely azonban nem a mai értelemben vett jogintézmény-történet (ez akkor még nyugaton sem létezett), inkább politikatörténet. a mű egyes részletei kisebb szakmai vitát eredményeztek a Tudományos gyűjtemény c. folyóiratban Kövy Sándor és K. (ill. az őt védő tanítványa, Szlemenics Pál) között. a munka hatalmas jelentőségét az adja, hogy összekötő kapocsként szolgál Werbőczy és Frank Ignác magánjogi munkássága és művei között. Vissza