Intérieur 2005. december-január

Előszó

Mi magyarok még ma is szívesen látogatunk Bécsbe - karácsony környékén különösen szeretjük-, nagy szívfájdalommal és nem kis irigységgel tekintünk hibátlan vakolatú régi házaira, amelyek úgy néznek ki, mintha éppen most fejezték volna be felújításukat. Szinte alig hisszük, hogy Budapestre ugyanígy képes rácsodálkozni egy messziről jött idegen, aki ugyan érzékeli hibáit - lerobbantságát, piszkát, fejetlenségét -, ennek ellenére beleszeret, olyannyira, hogy marad. Marad évekig, itt képzeli el életét és itt, egy hajdan fényesebb napokat látott pesti bérházban alakítja ki otthonát. Bár északról, Finnországból érkezik, mégsem azt a jellegzetes skandináv világot alakítja ki maga körül, amelyet önkéntelenül is várnánk, hanem olyan miliőt, amely sokkal inkább a múlt művészetére fogékony, nagypolgári otthonait idézi. Ő a várost találta vonzónak, mi pedig lakását, amelynek tereiben válogatottan szép, régi bútorok állnak, a falakon festmények, a vitrinekben értékes porcelánok, a parketten perzsaszőnyegek láthatók, egy világpolgár kifinomult ízlésének, múlt iránti tiszteletének bizonyítékaként. Ugyancsak a régmúlt tiszteletét érzékelhetjük kicsit távolabb, egy belgiumi, Brugge-ben található kis hotelben is. Amíg ennek enteriőrjeiben a szállodák "egyenterei" helyett a flamand lakberendezés festményekből is ismerős és napjainkban is vonzó otthonosságát érzékeljük, addig a Madridban néhány hónappal ezelőtt átadott designhotel éppen hivalkodó extravanciájával késztet ámulatra. Az éíptész- és designszakma javát felvonultató Hotel Puerta America lakosztályai az egyedinek, a személyesnek egy másik, a múlt helyett a jövőt felvázoló elképzelését mutatják. Mindenképpen ez utóbbihoz áll közelebb az a ház is, amelyet a világhírű Riedel üveget gyártó cég tulajdonosa, Georg Riedel épített magának az ausztriai Kufsteinben. A kissé futurisztikus, kört formázó épületnek nemcsak a tereibe nyertünk bebocsátást, hanem bepillanthatunk egy, az üveggyártás terén 250 éves hagyományokkal rendelkező család és vállalkozás életébe is. És ismét itt vagyunk, a hagyományoknál, amelyek jó hogy vannak, és jó hogy élnek. Élnek Kufstein várában, ahol koszorúk jelzik az itt raboskodó magyarokra emlékező utódok tisztelgését és élnek a remélhetően mindannyiunk számára békét és megnyugvást hozó karácsony megünneplésében. Ebben bízva, magam és a szerkesztőség munkatársainak nevében kívánok önöknek boldog karácsonyt. Vissza