Ír hitvallás

Előszó

Az 1615-ös Ír Hitvallás különlegessége, hogy egyetlen mai írországi egyház sem sorolja hivatalosan hitvallási iratai közé. Ennek az a magyarázata, hogy a brit szigetek egyházai - főképp szervezet vonatkozásban - csaknem a 17. század végéig rendívül cseppfolyós képet mutattak. Ezért a mai elnevezésű protestáns egyházak az említett időben még nem léteztek. A korról azonban általánosságban elmondható, hogy a presbiteriánus és episzkopális (püspöki) rendszer harcolt egymással, s a harcot komoly politkai küzdelmek is színezték. Amint az a történelemből ismert, a helyzet a két egyházszervezeti forma szétválásával végződött, országonként is eltérő államegyházi alakulatokat és kisebbségi felekezeti arányokat teremtve.
Az Ír Hitvallás azt a különleges egyháztörténeti helyzetet tükrözi tehát, amikor a legtöbb hitbeli kérdésben Kálvin tanításai érvényesültek, anélkül azonban, hogy a kálvini egyházszervezetnek a legcsekélyebb nyomai jelen lettek volna. Kitűnik ez mindjárt abból, hogy a hitcikkelyek legfőképpen James Usshertől származnak, aki 1625-56 között Armagh érseke volt. De rajta kívül még számos püspök és lelkész érkezett Skóciából Írországba, akiket "kálvinista episzkopálisként" szoktak emlegetni. Feltűnő ezért, hogy a hitvallás kerüli az egyházszervezeti kérdésekkel való részletes foglalkozást. Egyedül a római katolikus hierarchiával - és főképp a pápasággal - szemben foglal állást nagyon határozottan, de például a felszentelés kritikus kérdését nyitva hagyja mindkét értelmezés irányában. A 71. cikkely egyedül a törvényességre és a nyilvánosságra hivatkozik az egyház szolgáinak elhívásánál. Így lehetséges akár ezt is közvetlen kálvini idézetként olvasni anélkül,hogy az nyílt támadás lenne az apostoli utódlással (apostolica successio) szemben. Talán egyedül a helyi gyülekezetek szertartásbeli szabadsága hangsúlyozásában érezhető leginkább a kálvini tanítás (77. cikkely) Úgy tűnik, magának Kálvinnak Cranmer érsekkel folytatott levelezése is sokáig azt a reményt erősíthette a brit szigetek egyházaiban, hogy a reformált hit egységét sikerül megőrizni. Amiért a gyenge egészségű reformátor "tíz tengeren" is kész lett volna átkelni, az korai követőit is különös körültekintésre késztethette. A különböző társadalmi-történelmi hagyományú országokban ugyanis fontosabb kérdésnek látszott először a tiszta tanítás meggyökereztetése, mint a szervezeti kérdések radikális tisztázása. A magyar puritánok küzdelmei fényében is hasonló tanulságok körvonalazódtak: a kálvini tanításokat csak késve és felemás módon követte az egyházszervezet reformációja. Vissza