Suite francaise

Fülszöveg

1940-ben járunk, nem sokkal az első zsidóellenes rendeletek kibocsátása után. Az addig ünnepelt írónő, többek között a Dávid Golder és A bál szerzője, józanul felméri a kilátásokat s nem kétséges számára az események tragikus kimenetele. Vidéki száműzetésében belefog annak az öttételesre tervezett regényszimfónia megírásába, amely mintegy „egyenes adásban" ad számot a francia történelem egyik legfájóbb traumájáról, az 1940-es német bevonulás által kiváltott menekülthullámról. Iréné Némirovsky ábrázolásában a megpróbáltatások nem hősöket szülnek, hanem a hétköznapi anti-hősök élnek tovább megalkuvásaikkal, kisszerűségeikkel. Szenvtelen, könyörtelen hangvételével a legkiválóbb orosz és francia realisták, úgymint Csehov, Turgenyev, Flaubert, hagyományát eleveníti fel.
Sajnos az írónő csak az első két tétel végére tehette ki a pontot. Nem kerülhette el a náci haláltábort. A deportálástól csodával határos módon megmenekülő leánygyermekei viszont csaknem hat évtizeden át egy kofferben őrizgették a kéziratot, mit sem sejtve annak tartalmáról, a remekműről.
A Suite franqaise (Francia szvit) a 2004-es frankfurti könyvfesztivál egyik szenzációja volt, és ugyanabban az esztendőben elnyerte a rangos Renaudot-díjat is. E díjat története során először ítélték oda egy már elhunyt szerző művének, „kortársi" rangra emelve ezzel egy igazi klasszikust. Vissza