Irgalom I-II.

Előszó

Részlet:

A csatakos őszi estében Ágnes negyedmagával jött az egyetemről. A lány, aki jobbról karolt belé, s igazította dereglye imbolygását az ő frissebb, szabatosabb lépteihez, harmadéves volt, mint ő, együtt ültek a kórtan órán is, amely (hiába kapcsolta össze az intézet alapítója nevét a tudománytörténetben Pasteurével) a mostani előadó s a késői időpont jóvoltából az ásítások, fejtámasztások s bajtársi összeborulások után a nyílt kabáton alvás barlangjává vált, úgyhogy még az illemtudóbb kolleginák is vidám megkönnyebbedéssel özönlöttek ki a szabadságot jelentő mellékutcába, melynek a ködszitálásába az Üllői út ívlámpái is odavilágítottak.
A fiatalember - ötödéves -, aki Ágnes bal oldalán igyekezett, s ép lábával mindig sietni kényszerült, hogy a megkéső jobb, az ortopéd cipős, az egészségesek menésivel lépést tarthasson, kórtermi gyakorlatról jött, s valami bélyeg- vagy újságvásárlás őgyelgette az utcatorkolatban, melyben a kiözönlő diákok közt Ágnes katonaposztóból varratott szürke kabátjának is föl kellett merülnie. A jobb oldalon, az úttest felől lépegető fiút viszont, akinek szép, adjusztált bakancsát s ruganyos lépéseit a magára utalt szem tán egy tiszti egyenruhában folytatta volna (e feltevésből azonban csak a fején levő bajtársi sapka igazolt valamit), a másik lány, Mária szólította ki a Nagykörút sarkán köréje gyűlt diák karéjból, mely mint résztvevőt nyilván a nap nagy eseménye felől faggatta ki. Vissza