Irodalom a ködben (dedikált példány)

Fülszöveg

"... És ezért minden. Az ön- (és íme) közkínzásig. Hogy magamhoz közelebb jussak" - vallja be egyik esszéjében a Bukarestben megjelenő, A Hét című hetilap alapító főszerkesztője, az ismert próza- és drámaíró, aki utóbb saját sorsából megtanulta azt is: "a történelem kisebb-nagyobb igazságai sok időt töltenek óvóhelyeken", és hogy "nem feltétlenül az épp érvényesülő csoportmorál jellemez egy kort". Háborúkkal tagolt korszakok tanulságos vagy példaadó személyiségeit és műveit elemzi tehát, mint Petelei István, Bánffy Miklós, Szabó Dezső, Méliusz József, Kacsó Sándor, Nagy István, Balogh Edgár és mások. A sor a korán elment barátig, Fö9ldes Lászlóig tart ebben a szenvedélyes könyvben. Huszár Sándor számára, aki "történetileg sajátos helyzetben keres az összeköttetést múlt és jelen között", a kínzó kérdés valójában mindvégig az: "Vajon ez a nagy tehetségeket számon tartó (...) romániai magyar irodalom kényszerűségei miatt, népmentő buzgalmáért nem fizetett egyetemességével?" (...) "Ezekben az igazságért gondolkodó írásokban van egy kétségbeesett hangulat is. Az okozza, hogy az igazság sok és sokféle, sőt alakuló kategória, az ember pedig biztosra, örökre, mindenkor érvényesre vágyik." (...) "Erre jövök én a hiteimmel, a szubjektív véleményeimmel meg az efféle, házilag előállított igazságaimmal. bizonyára nem lehetek valami korszerű látvány. Azonban az a helyzet, hogy nekem nincs más eszközöm, csak a történelmileg kialakult tudatom." Vissza