Irodalompszichológiai vizsgálatok

Előszó

Pszichológia és irodalom összekapcsolása főként magukban a kész műalkotásokban foglalt lélektani problémák kifejtését sugallja. Bár az empirikus kutatásra törekvő pszichológus - mint az e témakörnek szentelt fejezet szemlélteti - nem térhet ki ez elől sem, figyelme elsősorban arra irányul, ami a kész alkotás létrejötte előtt és után történik. Ez viszonylag önálló tudományos terület feladata. Korunkat az ismeretanyag rohamos növekedése következtében a tudományok mind nagyobb mérvű elkülönülése, új és új tudományágak, tudományok és határtudományok kialakulása jellemzi. Ilyen az esztétika és a pszichológia határtudománya, az alkalmazott pszichológia egyik legújabb része: a művészetpszichológia is.
A művészetpszichológiát a szaklexikonok és szótárak mint a pszichológia egyik ágát írják le, amely a műalkotás és a befogadás (átélés, hatás) pszichológiai törvényszerűségeit vizsgálja a különböző művészetekben. A művészi alkotó munka pszichológiájának alapvető tárgya: az írók, festők, zeneszerzők, színészek pszichikus tevékenységének, képességeinek jellemző vonásai, valamint a művész valóságmegismerésének és benyomásai alkotó feldolgozásának jellege, az alapötlet létrejötte, a kivitelezés az alkotófolyamat során. (A művészetpszichológia e területének létrejötte egyúttal egy másik új pszichológiai ismeretkör: az alkotáspszichológia fejlődésének is lendületet adott, példát mutatva az alkotó munka egyéb területeinek különös, illetve az alkotó munkának általános pszichológiai vizsgálatára.) A művészetpszichológia tanulmányozza a műalkotások befogadásának folyamatát, az olvasó, a néző, a hallgató értelmi és érzelmi tevékenységét. Kutatja azokat a pszichikus feltételeket, amelyek a legmélyebb és legteljesebb átélést lehetővé teszik. Ehhez kapcsolódnak a gyermek és felnőttek művészi nevelésének: a műalkotások iránti fogékonyság fejlesztésének, a művészi ízlés kialakításának pszichológiai kérdései. Vissza