Irodalomtanítás az általános és középiskolában

Előszó

Az elmúlt évtizedben radikális változások mentek végbe a humán kultúra és művészetek, de az oktatás területén is. Az előbbiek tragikusan leértékelődtek. Az irodalom elvesztette korábbi rangját és vonzerejét, az író nem a nemzet lelkiismerete többé, értékes széppróza alig-alig jelenik meg, s ha igen - könyves ismerősök egybehangzó tapasztalata! -, szinte eladhatatlan. Másfelől viszont tömegével kerül az utcára az üzleti érdek diktálta igénytelen, selejtes áru. Soha ennyi színes pletykalap, érzelgős-érzelmes szerelmi történet, közönséges és gyatra krimi nem jelent meg, mint ma. Külföldről is többnyire a kint sikeres szórakoztató piaci termék jut el hozzánk. A televízióban egymást érik az ócska akciófilmek, a csapnivaló és buta sorozatok és a világ szórakoztatóiparának egyéb szemetje. Az értéktelennek mindent elborító sivatagában csak nagyritkán jelenik meg oázisként egy-egy opera-, színházi, komolyzenei közvetítés és más, valóban nívós szellemi produkció. Félő, hogy később, ha egyik-másik csatorna magánkezekbe kerül, a kalmárszellem eluralkodásával az értékesnek és hitványnak ez az aránya tovább romlik - nemzeti műveltségünk nagy kárára.
A kulturális szféra e torzulásaira azt szokták mondani, hogy ez a világon mindenütt így van: a szellemi erőfeszítést nem igénylő szórakoztatás a kevésbé művelt tömegek igénye. Az ún. magas kultúra: az emberi-esztétikai értékeket megjelenítő vers és próza, a komolyzene, a művészfilm, az igazi emberi sorsokat, élethelyzeteket bemutató dráma és színház stb. pedig a keveseké, az elité, a sznob értelmiségé. Vissza