Irodalomtörténet 1849-1905-ig

Előszó

Jegyzetünk a főiskolai tantervnek megfelelően együtt tárgyalja az 1849-1905 közötti időszak magyar és európai irodalmát. Az irodalomtörténetben azonban általában is ritkán találunk olyan korszakhatárt, amely egyetlen évhez kapcsolódik, a korszakváltást inkább az új jelenségek felhalmozódása, majd uralkodó szerepe fejezi ki. A jegyzet tárgyalta időszak vonatkozásában ezen túlmenően is fokozott óvatosságra intenek az újabb kutatási eredmények, amelyek — a hat-kötetes magyar irodalomtörténet általunk is követett periodizációs koncenpciójával ellentétben - mindinkább megkérdőjelezik 1849 ill. 1905 irodalomtörténeti korszakhatár voltát. Mindez arra figyelmeztet, hogy az itt vizsgált periódust nem tekinthetjük önálló lezárt irodalomtörténeti korszaknak, inkább olyan kronológiai kivágásnak, amely az előző és a következő korszak határán állva, mintegy átmenetet képez a kettő között.
Abból a tényből kiindulva, hogy az általunk felvett időszak első felében — ha némileg módosult formában is lényegében a 49 előtti periódus áramlatai élnek, fejlődnek tovább, a század utolsó évtizedeiben ezzel szemben már inkább a XX. századi irodalom magzatmoccanásait érezzük, korszakunkat két kisebb szakaszra bontottuk: az 50-es, 60-as évek időszakát mint a romantika és realizmus korszakának záróperiódusát, a század utolsó harmadát pedig mint a modern irodalom kialakulásának időszakát tárgyaljuk. Célszerűnek látszott ez a felosztás azért is, mert így kedvezőbb alkalom kínálkozott a magyar és az európai irodalom fejlődésében megmutatkozó hasonlóságok és különbségek megláttat ás ára. (Ennél többre, a magyar és európai irodalomnak szerves egységben való tárgyalására a kutatások jelenlegi állása mellett, marxista szemléletű világirodalomtörténet hiányában nem vállalkozhattunk.) Vissza