Irodalomtörténet 1982/1-4.

Fülszöveg

Részlet a könyvből:

EMERY GEORGE
RADNÓTI MIKLÓS IGNOTUS-VONATKOZÁSAIRÓL

Radnóti Miklós művén 1974 óta dolgozom. Ennek legfrissebb intermezzója abból adódott, hogy alkalmam nyílt a Nyugat reprintjében böngészni, s többek között Ignotus főszerkesztő változatos közreműködését is újra áttekinteni. Különösén a perzekutor-esztétikáról szóló cikke emlékeztetett Radnóti-olvasmányaim eleinte egyik legenigmatikusabb mozzanatára, arra a kis irodalmi rejtvényre, amelyet Baróti Dezső mesteri Radnóti-monográfiája, a Kortárs útlevelére című mű fejtett meg azóta mindnyájunk örömére. Természetesen az Ujholdban megjelent Számadás című vers Ignotus-dedikációjára gondolok, s ennek előzményére, Ignotus jóindulatú kritikájára a Lábadozó szélről a Magyar Hírlap hasábjain. Amint Baróti rész-életrajzában olvashatjuk: „Nagy örömmel olvasta viszont (Babits negatív kritikája után) azokat a szintén a Nyugat első nemzedékének egyik kimagasló személyiségétől, Ignotustól való szavakat, amelyek jórészt azt dicsérték verseiben, amit Babits kifogásolt bennük." És: "Az 1933. június [sic!] 13-ról keltezett Számadás az alkalmi versek határán jár: látogatásra invitálja Ignotust, akit a Lábadozó szélről írt meleg hangú kritikája után különösképp szívébe zárt." Baróti értékes adalékai és rövid verselemzése nyomán Radnóti Miklós Ignotus-kapcsolatát szeretném itt kissé közelebbről vizsgálni, a 20. századi magyar irodalomtörténet világának ezt a jóllehet "apró rebbenését" (hogy Radnóti Eső esik. Fölszárad... című verse szavával éljek) amely, szerény méretei ellenére szintén hozzájárulhat Radnóti kiforrott művészetének helyes interpretálásához.
A szóban forgó két dokumentum rövid kiterjedése talán megengedi, hogy Ignotus kritikáját részben, Radnóti versét pedig teljes egészében bemutassuk. Ignotus utóirat cím alatt közzétett kritikájában a következőképpen nyilatkozik:
"Múlt vasárnap a Magyar hírlap szeretettel emlékezett meg a fiatal Radnóti Miklós Lábadozó szél című verseskönyvéről, s a sok jó közt, mit méltán nem sajnál tőle, az is gaz, hogy Radnóti egészen a maga lábán jár s nem Ady-utánzó. Ami azonban nem azt jelenti, hogy ne látszanék meg rajta, hogy Ady járt előtte. Nem utánozza, hanem tanult tőle - megtanulta tőle a megtanulhatatlant, azt, hogy a költő ott kezdődik, ahol saját nyelve van." Vissza