Írók és művek a XVII-XVIII. században

Előszó

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régi magyar irodalmi tudományos diákköre ismét kötettel jelentkezik. A hetvenes évek végén a diákkör a debreceni és a szegedi egyetem hallgatóival együttműködve négy konferenciát szervezett, s e vidéki és budapesti konferenciák anyaga - egy kivétellel kötetekben is megjelent (Eszmei és poétikai kérdések a régi magyar prózairodalomban. Bp. 1977., Eszmei és stilisztikai kérdések a régi magyar prózában. Debrecen, 1978., Régi magyar irodalmunk és európai háttere. Szeged, 1980.). A diákkörök életében szükségszerűen bekövetkező változások azonban bennünket sem kerültek el: az utóbbi években a TDK munkájában kettős jelenség játszódott le. Egyrészt a speciális kollégiumok és szemináriumok munkája bővült ki, másrészt - tanári irányítás nyomán - hallgatóink egyre nagyobb érdeklődést mutatnak az eddig nem, vagy alig vizsgált régi magyar szövegek feldolgozása iránt.
Ma diákkörünk minden korábbinál erőteljesebben építhet a speciális kollgéiumok és szemináriumok munkájára. Olyan - részben anyagilag is - önálló kis kutatócsoportok alakultak ki a tanszék körül, melyek valódi irodalom rejtett értékei felé fordítani, sőt egyéni kutatásokra ösztönözni. Köszönhető ez a néhány éve bevezetett pályázati rendszernek (Bóta László balladakutató és Péter Katalin halotti beszéd-kutató szemináriumai), valamint az ettől független kezdeményezéseknek egyaránt (elsősorban Kilián István XVIII. századi iskoladráma-kutató, Kovács Sándor Iván Zrínyi életművével foglalkozó, Tarnai Andor szövegolvasó szemináriumai). A Zrínyi-szeminárium tagjainak különösen eredményes dolgozatírói tevékenysége nyomán külön Zrínyi-tanulmánykötet készült a tanszéken Kovács Sándor Iván irányításával. Vissza