Írók és múzsák Gödöllőn

Fülszöveg

Gödöllőn nem volt kávéház, itt resti volt, amit Démusz Elláék üzemeltettek az első világháború alatt. Ella Gödöllőn ismerte meg 1918-ban későbbi férjét, Németh Lászlót. A vasúti vendéglő uzsonnázó nyaralóktól nyüzsgő teraszán szívesen üldögélt egy pohár bor mellett a gödöllői nyaralótulajdonos Ambrus Zoltán, szerette nézni a vonatokat, hiszen azok vasutas édesapjára és gyerekkorára emlékeztették. Itt szállt vonatra naponta a pesti piarista főgimnáziumba járó, gyerekkorát Gödöllőn töltő Sík Sándor. Ide futott be az a tehervonat, amelyik Diósyné Brüll Adél bútorait hozta Berlinből, amikor 1924-ben a Gödöllőn vásárolt villába költözött. Erre az állomásra érkezett meg nagy boldogan Ottó Ferenc gödöllői zeneszerző, zsebében József Attila Altató című versének neki dedikált kéziratával. A katonaiskolai vakációkban a gödöllői házukban nyaraló Ottlik Géza is szeretett az állomáson át biciklizni legjobb barátjához, a művésztelepet alapító festőművész fiához, Kriesch Tamáshoz. Míg vásárolt egy Pesti Naplót a Hírlapárusnál, Cipi a szép, borostyánnal befuttatott fakorláthoz támasztotta biciklijét. A vonat hozta a vasútállomás mögött épült Premontrei Gimnázium tanulóit, Rónay Györgyöt, Ferdinandy Györgyöt és 1933-ban a cserkészeket a világ minden részéről a gödöllői jamboree-ra. Az írók és múzsák jöttek-mentek, átutaztak, nyaraltak, hosszabb-rövidebb ideig időztek Gödöllőn, kevesen maradtak itt mindörökre, de nyomot hagytak maguk után. Ezeket az apró emlékeket, adalékokat gyűjti össze ez a könyv, s közben nemcsak egy irodalmi topográfia bontakozik ki, de a település művelődéstörténete is körvonalazódik. Vissza