A tizenegyedik parancsolat

Fülszöveg

Isa Schneider sokoldalú teremtés. Rendkívüli tehetséggel áldotta vagy verte meg a sors: kétszeres szakorvos, a magyar és a német orvosi kamara tagja, grafikusművész (a könyv borítója az ő akvarelljének felhasználásával készült) és író. Regényeket, szociográfiai tanulmányt, verseket ír. Írói munkásságáról így vall: „Szeretem az igaz meséket. Kedvelem, ha mesélnek nekem. A jó történetek aztán nem hagynak békén. Foglalkoztatnak. Álmodom velük. Amíg le nem írom őket, nincs nyugalmam. Hogy milyenek ezek a történetek? Hát... érdekesek és emberiek."
A tizenegyedik parancsolat története mozaikokból épül kerek egésszé. A mozaikokat az író orvosi pályafutása alatt gyűjtötte össze, és gyúrta egybe. A házasságban élő, emancipált nők testi-lelki gyötrelmeit tárja fel, amikor megtapasztalják életük párjának árulását. A történet ismerős, ha nem is mindig ennyire kemény, hisz a legtöbb asszony életében előbb-utóbb megjelenik egy „Muci". Vagy maga válik Mucivá. Egyik sem jó, de az előbbi keservesebb. Aki harcba száll és elég kitartó, az biztosan győz az utolsó menetben. A regény kerete szokatlan. A hősnő végigpörgeti gondolatban élettörténetét, s közben rádöbben, hogy egész élete eddig úgy zajlott, ahogy azt a férfiak társadalma elvárta tőle: „...tetszenem kellett. Nekünk nőknek okvetlenül, életfontosságú fokon tetszenünk kell. Egész iparágak élnek ebből a szükségszerűségből. Kozmetikumok, ruhák, fehérneműk, minden olyan fontos... Mind része a tizenegyedik parancsolatnak: tűnj fel! Légy kellemes látvány, tudd eladni magad! A férfiaknak természetesen. A fene egye meg." Az író egyes szám első személyben, orvos páciensként meséli a történetet, melyről emberi és orvosi szempontból is hiteles és lenyűgöző képet kap az olvasó. Vissza