Iskolakultúra 2008. július-augusztus

Fülszöveg

A TERMÉSZETTUDOMÁNYOS MŰVELTSÉG FOGALMA ÉS ÉRTELMEZÉSEI
A 20. század ötvenes évei óta a természettudományos nevelés jelentősen átalakult. A nagyszabású oktatási reformok, a modern tantervek és módszerek lényegi változásokat eredményeztek, tudományos alapokra helyezték a természettudományok addigi leíró jellegű, jelenségszintű oktatását, a célok és feladatok egyre összetettebbé váltak, sokféle tudás és műveltségkoncepció jelent meg.

A TÁRSADALMI TŐKE ÉS AZ ISKOLAI MŰKÖDÉS NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA
Az utóbbi években megélénkült a társadalmi tőke iránti érdeklődés s ezzel összefüggésben azok a kezdeményezések is, melyek azt igyekeznek feltárni, hogy a társadalmi kapcsolatok és egyéni jellemzők milyen mértékben játszanak szerepet a gazdasági aktivitásban és az emberi jóllétben. A háttérben olyan elemzések, felismerések állnak, melyek azt támasztják alá, hogy a társadalmi jólétben és a gazdasági versenyképességben jelentős szerepe van kulturális tényezőknek, ezek között is kiemelhető a társulási, együttműködési szándékokat segítő társadalmi tőke és a bizalom szerepe. Mivel a társadalmi tőke és a bizalom egyaránt kulturális gyökerű jelenségek, végső soron a nehezen megfogható kulturális jelenségekre kerül növekvő hangsúly.

WITTGENSTEIN ÉS SHAKESPEARE
Ludwig Wittgenstein munkásságát két jól elkülöníthető időszakra szokás tagolni: korai nézeteit a Logikai-filozófiai értekezés (Tractatus Logico-Philosophicus) tartalmazza, későbbi filozófiáját a hagyatékból összeállított és a halála után megjelentetett művekből, elsősorban a Filozófiai vizsgálódásokból ismerhetjük meg. Míg az 1914- és 1918 között született Logikai-filozófiai értekezés leginkább Russel logikai atomizmusához áll közel, az 1929 után íródott feljegyzésekben a filozófia egy merőben rendhagyó megközelítésével találkozunk.

ÓVODÁK FIUMÉBEN
Az 1830-as évek végén, a magyarországi és európai történésekhez hasonlóan, Fiumében is megindult egy óvoda alapítását célzó mozgalom. Fiumében úgy tartják, hogy egy óvoda felállításának ötlete a tekintélyes orvostól, Girolamo Fabristól ered. A kisdedóvó intézmény létrehozásának gondolata lelkes fogadtatásra talált az akkor éppen a magyar koronához tartozó tengerparti városában. A fiumeiek ismerték már ezen intézmények hasznosságát, hiszen Nyugat-Európában tett utazásaik során hallhattak a gyáripar terjedésével, a nők munkába állásával sorra alakuló kisgyermekiskolákról, kisgyermekek megóvásának különféle létesítményeiről, továbbá voltak híreik már működő monarchiabeli, illetve magyarországi kisdedóvókról. Jótékonykodásukról közismert fiumei polgárok azonnal az ügy mellé álltak. Vissza