Ismeretlen magyar glosszák

Előszó

Az alább bemutatandó anyag gazdagabbik felét 1954-ben, csehszlovákiai tanulmányutam alkalmával fedeztem fel: a Jászói Glosszákat Jászón (Jasov), a Nagyvátyi Imre bibliájába bejegyzett glosszákat pedig Szepeshelyen (Spisská Kapitula). (E glosszák felfedezéséről a NyIK. V. [1954] évfolyamának 484. lapján adtam hírt.) Idehaza tovább folytatva a középkori nemzeti nyelvű emlékek kutatását, újabb magyar szavakra bukkantam az Országos Széchényi Könyvtárban: a Zirci Glosszákra.
Az említett glosszák ismeretlenek, nincsenek még közölve, sőt tudtommal eddig létezésükről sem adtak hírt. Annak, hogy e magyar glosszák kiadására szlavista létemre vállalkozom, két oka is van. Az első az, hogy a magyar nyelvemlékek kiadásában Melich János munkássága révén szlavisztikánk már bizonyos hagyományokra támaszkodhat; a másik pedig az, hogy az itt szerzett módszertani tapasztalatokat a szláv nyelvű emlékek kiadásában szeretném hasznosítani. De további célom is van e glosszák közzétevésével: el szeretném érni, hogy e glosszák felfedezése lelkesítően hasson magyar szakos nyelvészeinkre, hogy nyelvemlékeink további kutatására serkentse őket. Ezzel kapcsolatban idézem Melich szavait: "... állíthatom, hogy a vidéki, különösen a rendi könyvtárak rendszeres átbúvárlásával még sok, ha nem is összefüggő nyelvemlékeket, de a mohácsi vész előtti korból igen sok glosszát fogunk találni. A kutatásnak ki kell terjednie a latinnyelvű kéziratokra és az incunabulumokra is." (Melich János, A gyöngyösi glosszák. Bp., 1898. 306-7.) Vissza