Ismeretlen memoár

Fülszöveg

A második világháború előtt a magyarországi cionista mozgalom vezetésében részt vevő Szilágyi Ernő egyedülálló memoárt hagyott az utókorra. A német nyelven megírt mű az izraeli Yad Vashem Intézet levéltárában egészen 2003 tavaszáig várt arra, hogy felfedezzék. Szilágyi írását az teszi igazán fontossá, hogy jóval túllép azon a dimenzión, melyet a holokauszt szaktudományos feltárása és prezentálása jelent, hiszen a történeteket érzékeny lelki tükrön keresztül láttatja.
A cionista Kasztner Rezső és az SS közti 1944 tavaszán-nyarán zajló tárgyalásokon részt vevő s a "Kasztner-vonattal" Svájcba távozó szerző a háború után írta meg művét, melyben a valóság keveredik a képzelettel, miközben az egész szöveget átlengi a mély bűntudat. Ugyanakkor Szilágyi megkísérli, hogy az eseményeket szélesebb összefüggésbe ágyazza, s a magyar zsidóság szenvedéseit generalizálja.
Novák Attila bevezető tanulmányában így ír erről:
Nem Marx és Engels, s nem is a cionista kánon nagyjai, Nordau vagy Borochow kelnek életre a lapokon, hanem ősrégi, már-már a feledés homályába burkolózott zsidó karakterek, archetípusok: a stadlan, a zsidó közbenjáró, a "pénzzsidó, a középkor mitikus darabja", és a zsidó és nem zsidó "zsidóvadász" is. Egyfajta zsidó misztériumjáték keveredik ki Szilágyi történeteiből, történelmileg-sorsszerűen mélyen kódolt, dramaturgiailag pedig az üldöző és az üldözött halálos és tragikus "játéka" az életért. A tanulság pedig az, hogy a második világháború alatti zsidóüldözések csak egy újabb fejezetét jelentik a galutnak, a szétszóratásnak, nem hoznak minőségileg mást vagy újat. A szerepeket egyszer már kiosztotta a történelem, csak a színészek változnak korról korra.
A szöveg Ábrahám Zoltán kiváló fordításában és Somogyi Győző grafikájával lát napvilágot. Vissza