"Isten, áldd meg a magyart..." 4.

Előszó

Részlet:
Amikor még csak kollektív tudat létezett, a hit is kollektív volt. Minden ember nagyjából ugyanazt tapasztalta, ugyanabban hitt. Ahogy a kollektív emberiség elkezdett népekre, törzsekre tagolódni, úgy az emberiség kollektív hite is elkezdett különböző részekre szakadni; minden egyes népnek saját hitvilága alakult ki, és megjelentek az úgynevezett népi vallások. Az indiai nép körén belül például megjelent a hinduizmus, ami bár túlterjedt az indiai kultúrán, mégis nevezhetjük India nép vallásának. Megjelent például a sintoizmus, a japánok népi vallása; a bon vagy bön vallás, a tibeti nép vallása; a judaizmus, a zsidóság népi vallása. Ez a folyamat nem feltétlenül rossz, hiszen minden nép meghatározott feladattal jött a világra, minden népnek van valamilyen missziója, ami ahhoz kell, hogy az emberiség "szekere" a megfelelő irányba haladjon. Miden nép hozzá tud tenni valami olyat a Föld és az emberiség fejlődéséhez, amire más nép nem képes. Ha megvizsgáljuk egy-egy nép hitét, vallását, és elmélyedünk benne, abból rájöhetünk arra, hogy milyen az ősi magyar hitvilág, abból következtethetünk arra, hogy a magyar népnek, a magyar népszellemnek mi a missziója ezen a Földön.
A népi vallás egy adott néphez tartozó embereknek összetartozást adott. Nagyon lényeges minden népnél a saját hite, a saját vallásossága, hiszen a népi vallás a hozzá kapcsolódó világnézettel, szertartásokkal a népi öntudat fenntartója. Az egyik legfőbb összetartó erő minden népnél a közös hit, közös világnézet, közös szertartások és ünnepek, amelyeket együtt végeztek az emberek. A vérségi kötelékeken túl ez a közös hit, közös világnézet tartotta össze egy adott nép gyermekeit. Vissza