"Isten elküldte fiának lelkét"

Előszó

Az 1986-ban készített doktori disszertációmban, a páli leveleket alapul véve, Krisztus és a Szentlélek kapcsolatáról írtam. Ez a munka indított arra, hogy külön tanulmányban is foglalkozzam Pál apostol Szentlélekről szóló tanításával. A témakör kibővítése amiatt is hasznosnak látszott, mert a Szentlélek manapság mind a teológia, mind a keresztény hittapasztalat vonatkozásában a figyelem középpontjában áll. Az utóbbi időben meglehetősen felértékelődött a korábban háttérbe szoruló pneumatológia, az egyházi megújulási mozgalmak pedig előszeretettel hivatkoznak a Lélekre mint sajátos vallási élményeik forrására. Tanulmányomban, amely szigorúan exegetikai és biblikus teológiai jellegű (mai kérdésekkel csak érintőlegesen foglalkozik), arra mutatok rá, hogy a Szentlélek kilétének és megtapasztalásának kérdése milyen kiemelkedően fontos Szent Pál tanításában. Ez azonban nem önmagában álló, "elszigetelt" pneumatológiát jelent, hiszen a Szentlélekről szóló tanítás a legszorosabban kapcsolódik Pál kedvelt teológiai témáihoz, vagyis a Krisztusról, az egyházról, az apostoli szolgálatról és a megigazulásról szóló tanításhoz. A Szentlélek Krisztus Lelke, s egyben a Krisztussal való közösség Lelke is, kinek működése korántsem korlátozódik rendkívüli jelenségekre, hanem a megkereszteltek egész életét felöleli.
A könyv két részből áll. Az elsőben biblikus-teológiai megközelítésben, rendszerezett formában mutatom be Pál Szentlélekkel kapcsolatos tanítását, a másodikban pedig néhány fontosabb szövegegységet elemzek az exegézis módszereivel. Olyan szövegrészek ezek, melyekben különös figyelem irányul a Szentlélekre, s ezért tanulmányozásuk Pál szemléletének mélyebb megértéséhez vezet. Mind az általános, mint az exegetikai részben a Szentlélekről szóló egyéb bibliai és Biblián kívüli megnyilatkozásokat is figyelembe veszem, hiszen éppen ezek fényében tárulnak fel igazán Pál apostol nézőpontjának sajátos vonásai. Vissza