Isten irgalmának hírnöke

Előszó

A XX. században különösen nagy szükség van arra, hogy Isten irgalmasságát szemünk elé állítsuk. A rendkívüli csapások, amelyek egymás után érik az emberiséget könnyen azt a benyomást kelthetik bennünk, hogy bűneink miatt csak Isten igazságos ítéletére és büntetésére számíthatunk, irgalmasságát azonban végleg el játszottuk. Elfelejtjük, hogy a Szentírásbán több mint négyszáz alkalommal hallunk Isten irgalmasságáról, ellensúlyozva a nem kevésbé számos emlékeztetést Isten igazságosságára. Sziénai Szent Katalinon, Alacoque Szent Margiton, Benigna Consolata nővéren (+1916), Meneadez Jozefa nővéren (+1923), Betrone Consolata nővéren (+1946) keresztül szintén sok bizonyítékát adta az Úr Jézus irgalmas Szívének. Azonban egyikük küldetése sem volt olyan kizárólagos, mint Fausztína nővéré, akinek kinyilatkoztatta kívánságát, hogy be akarja vezetni az Egyházba Isten irgalmasságának ünnepét, egy képet festetett vele jelenéséről, amely az irgalmas Szívéből kiáradó kegyelmeket érzékelteti, irányelveket adott neki az új szerzetesrend megalapítására, amelynek sajátos célja az isteni irgalmasság hirdetése és elterjesztése, és új áhítat gyakorlatokat közölt vele: az isteni irgalmasság rózsafüzérét, kilencedet az isteni irgalmasság ünnepének megüléséhez, és annyiféle kijelentést tett az isteni irgalmasságról, hogy ebből hosszú litániát állíthatott össze Fausztína nővér lelkiatyja. Megnyugtatott minket arról is, hogy a földi „büntetések" is valójában irgalmasságának eszközei amellyel a bűnösök megtérését és a jók megszentelődését kívánja előmozdítani, mert az igazi büntetésekhez rendelkezésére áll az egész örökkévalóság. Vissza