Isten kérdései

Előszó

Részlet a kötetből:

Ádám, hol vagy?

Gyakran beszélnek ma templomban és templomon kívül erről az Igéről, melyet az igazságot szolgáltató Isten az első emberhez intézett. Mióta az ember elbukott, Isten, az Atya, keresi őt folyvást. Nem a Káosz csendjében, hanem parancsolatai szépségében, erélyes szavával. Kezdetben vala az Ige és az Igen volt az első örömhír és Isten maga volt az Ige első hirdetője: az Atya hívó üzenete volt ez elbukott fiának. Ezért evangélista Krisztus egyháza: ezt az örömhírt kell prédikálnia. Ez az örömhír örökkévaló, nem emberi képzelet szüleménye. Isten üzenete, mellyel Ő az istenteleneket, Krisztust nem ismerőket keresi. Az örökkévaló Isten folyvást keresi az elveszett embert.
Egyik öcsémnek kiskorában az a furcsa szokása volt, hogy mindig elszaladt hazulról. Egyszer utána mentem, hogy kinyomozzam, merre jár, s kicsiny kunyhóban találtam rá. Köpenyébe burkolódzva mélyen aludt már a fáradtságtól. Nagyon elszomorodtam ezen a látványon. Erélyes hangon nevén szólítottam. Megismerte hangomat, fölugrott, s mivel ilyen helyen akadtam rá, szégyenében és félelmében keservesen elsírta magát. Azután megszívlelte jótanácsomat, s szépen hazajött velem. Gyakran elgondoltam: Mennyivel nagyobb ennél Jézus Krisztus szeretete, aki megkeresi az elesett embert, fölsegíti, megszabadítja a bűntől és hazavezeti. Ez megismétlődik napról-napra. Vissza