Isten közelében I.

Előszó

Életünk értéke attól függ, hogy mennyire kapcsoódunk Istenbe, mennyire élünka természetfölötti isteni erőforrásokból és hogy az Istenből mennyire irányítja egész külső életünket. Összehangzó egységet kell teremtenünk a két ellentétesnek látszó világ, a természetfölötti és természetes, isteni és emberi életünk közt. De ez a kapcsolat a kettőnek nemegymás ellé helyezése, hanem a legbensőbb egybeolvasztása úgy, hogy a természetfölötti egészen átjárja, éltesse az emberit, mint a lélek a testet, mint a gondolat a szót. Egészséges, erős lelkiség, virágzó hitélet csak ebbőla legbensőbb egységből fakadhat. Ennek a benső kapcsolatnak megteremtésére tanítanak bennünket ezek az emélkedések. Utakat mutatnak, melyeken szüntelen Istenhez uthatunk. Meggyőznek bennünket, hogy életünk bármely pillanatában, a legkülönbözőbb körülmények közt is nyitva áll előttünk az út Istenhez, vagyis még inkább, hog ymindenütt, a legközönségesebb teendőink közepette is ott vagyunk Isten közelében, csak reá kell eszmélnünk.
P. Charles elmélkedései nem zárják be lelkünket valami földtől elszakadt fellegvárba, hogy így a mindennapi életből kimeneküljünk, hanem a "mi köztünk lakozó" Istenhez vezetnek és a vele való egyesülés szentélyéből látni engedik, vagyis Isten nézőpntjából szemléltetik velünk igazi emberi életünk valóságát és megmondják, hogyan tehetjük azt istenivé. Fölébresztik lelkünkben a bodlogító tudatot, hgoy Isten bizalmasai, gyermekei vagyunk, de nem azért, hogy e tudatban tétlenül megpihenjünk vagy érzelgősen olvadozzunk, hanem, hogy istengyermeki életünket szüntelen tevékeny szeretettel kifejlesszük és a mindennapi élet egyszerű folyásában is érvényre, diadalra juttassuk. Vissza